Ray Donovan – 2. évad

Hiába volt egy csomó idegesítő hiba a Ray Donovan második évadában mégis a múlt év egyik legjobb sorozata volt. Az új epizódokban Ray helyzete egyik pillanatról a másikra rendül meg. Külön meglepetés volt, hogy bár az előző évadot teljesen kerek egésznek éreztem az ottani főkonfliktust sikerült ügyesen tovább gondolni. Ahogy azt pár hete írtam itt a blogon, azért az első évadban voltak elejtett szálak is, amikből most többet újra felvettek és ügyesen beleszőtték őket az új problémákba.

A hajtás után nyomokban spoileres leszek, szóval óvatosan!

Iratkozz fel értesítőre!

Az alábbi űrlap kitöltésével feliratkozhatsz az azonnali bejegyzés értesítőre, vagy a heti hírlevélre!

[wysija_form id=”1″]

Elfeledett arcok, régi problémák

Az előző évadról írt blogomban említettem, hogy az évad folyamán vannak történetszálak, amik teljesen eltűnnek, majd azzal zártam, hogy érdekes lesz a második évad milyen irányban halad tovább, a család vagy Ray munkája kerül a középpontba?

Egyrészt a régi arcok mind előkerülnek, minden eltűntnek, elfeledettnek látszó szál és figura felüti a fejét. Helyből ki is derül, hogy az előző évad csak azért tűnt kerek egésznek, mert őket kihagyták a megoldásból (meg a sorozatból). Az előző évad végén úgy tűnt Ray megpihenhet, de alig kezdődik el az új évad és máris nagyobb szarban van, mint korábban bármikor. Rászáll a CIA, az apjával megint csak a gondok, előkerül Lee Dexler, a lányának udvarló fekete rapper srác és Ashley is. Pár perc alatt Ray már azért küzd, hogy ne csukják dutyiba, a fagyi visszanyal: most őt zsarolják.

Peter Jacobson (Lee Dexler) és Liev Schreiber (Ray Donovan)
Peter Jacobson (Lee Dexler) és Liev Schreiber (Ray Donovan)

Ezzel a küzdelemmel telik el a sorozat első fele. Ray fut a problémák előtt és közben szép lassan rakja össze a szálakat, igyekszik megoldást találni. És tényleg küzd érte, de közben végig készül a bukásra is, amitől nagyon érdekes feszültség van a karakterében.

 Pro

Mickey Donovan és Shorty
Mickey Donovan és Shorty

Az évad újra nagy párbaj Ray és Mickey Donovan közt, de ez a vetélkedés Liev Schreiber és Jon Voight közt is zajlik. Mindkét színész remekül játszik, de a második évadot szerintem Voight és az idősebb Donovan nyeri. Szokás szerint ugyanazokkal a problémákkal állnak szemben és nem érzik, hogy közös a céljuk, csak azért is cseszegetik egymást. Bár úgy tűnik, hogy az adukat a történet Ray kezébe adta, de Mickey küszködése izgalmasabbra sikeredett, még ha kisstílűbb is. Persze Jon Voight egy egészen kitűnő mellékszereplővel forgatta végig a 12 epizódot, Steph DuVall haldokló hippije, Shorty, az évad legjobb perceit hozta. Az ő történetük fényét emelte még a felügyelő tiszt, Ronald Keith (Wendell Pierce) is, akit Ray szabadít Mickey nyakába és aki teljesen elvtelen módon mindig oda törleszkedik, ahol a pénz van.

Ed Cochran (Hank Azaria)
Ed Cochran (Hank Azaria)

Az FBI is kitesz magáért, bár az első etapban megismert, velejéig korrupt Barnes ügynök (Micheal McGrady) most is csak egy elfogadható szintet hoz, de a főnöke, Ed Cochran (Hank Azaria) kárpótol mindenért. Simlis és törtető, egy igazi pöcs. Meglepően sokáig képes irányítani Ray Donovant, de nem árulok el nagy titkot asszem, ha elpöttyentem: belebukik a végén. De addig remek, ám viszonylag rövid jelenetei mindig feldobják a sorozatot. A kezdetben teljesen feddhetetlen karakter egész meglepő, angyal a démonok között, míg egy mellékes jelenetben bele nem markol a beosztottja feleségének a mellébe, majd megy tovább, mintha mi se történt volna. Igen, ott határozottan gyanússá vált és onnantól rohamosan kezdett csúszni.

 Kontra

Ray családja viszont – újfent – nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. A sorozat legnagyobb hibái egyértelműen a feleség, Abby (Paula Malcolmson) körül tömörülnek. Pedig nem a színésznő hibája, ha nem is brillírozik, de egy sorozat mértékével mérve rendben van. Nem, a hiba a karakterben van. Tizensok éve házasok és csak most kezd rádöbbenni arra, hogy a férje munkája erőszakkal jár. Állandó pálfordulásai annyira kiszámíthatatlanok, hogy egy magyarázat van: sötét, mint az éjszaka. A probléma abban van, hogy a szerepe szerint ha nem is Nobel-díj esélyes, de ennyire semmiképpen nem hülye. A kapcsolata Jimmel (Brian Geraghty) is inkább kamaszos lázadásnak tűnik, mint valódi döntésnek a férje ellenében. Nem akarja megcsalni Rayt csak bántani akarja. Közben igyekszik kihasználni és a férjévé alakítani a zsarut is, pont azt várja tőle, amit felró Raynek: ölje meg a probléma forrását, a fekete rappert.

És ez a tökéletes pillanat az átkötésre a gyerekek irányába.

Conorral elindítottak egy sztorit, a verekedés, a beilleszkedési problémák azonban valahogy elültek és azon kívül, hogy mindent tudóan mosolyogva keresztül sétált a színen, Ray fia csak akkor jelenik meg, ha azzal nyaggatja az apját, hogy mi van a nagypapával. Érthetetlen Conor vonzódása Mickey iránt. Alig találkoztak, igazi kapcsolatuk sincsen, fura ez a rajongás.

Bridget és Ray Donovan
Bridget és Ray Donovan

A gyerekszínészek teljesen alkalmatlanok, egyáltalán nem játszanak jól. Bridget és az énekes-srác szerelmi története hálistennek nincs többet erőltetve, mint ami ahhoz kell, hogy ez adja Ray számára a végső problémát, amiben összefutnak a párhuzamos történetszálak. Bridget védelmében addig hátrál, míg már csak egy útja marad, a gyilkosság. A lánya kedvéért felrúgja a recsegve-ropogva inogó, de még álló kapcsolati hálóját. Ray élete, egzisztenciája a körbezsaroláson múlik, senkinek nem éri meg borítani, ezért is meglepő, hogy végül pont ő indítja be a láncreakciót.

De a szűk családon kívül is csak a totális meg nem értés várja a címszereplőt. A tesói, akikkel folyamatosan maximálisan rendes volt, érthetetlenül befeszülnek vele szemben. Bunchy és Terry sokat köszönhetnek Raynek, állandóan pártfogolja őket, miközben semmi hálát nem vár, jobb is, mert nem kap. (A Terry-Ray ellentét, az edzőterem körüli sértődés egyszerűen nevetséges. Pont olyan hihetetlen, hogy a pénzmosás nem tűnt fel a testvérének, mint az, hogy a felesége nem tudta mivel foglalkozik.)

Családi vita: Ray és Terry
Családi vita: Ray és Terry

Ray karaktere szürkébbé vált, ahogy bezárulnak körötte a lehetőségek és fokozódik a helyzet, hosszan az volt az érzésem, hogy teljesen lemossa az apja. Aztán, ahogy rálel a megoldásra újra visszanyeri a magabiztosságát és dominálni kezd. Nagyszerűen játssza végig az évadot. Azt már megszokhattuk, hogy befejezik a történetet, de ehhez sajnos sok előre sejthető sablon-megoldást alkalmaznak. A halálesetek mind előre láthatóak, csak azt nem tudod előre mikor következnek be.

Kate McPherson (Vinessa Shaw) és Ray kapcsolata őszintén indul: a szexen kívül semmi nem köti össze őket és ezt tudják is. Ezért meglepő és érthetetlen, hogy Ray miért védi körömszakadtáig a nőt, oké beleszeretett, de mikor?

A második évad nagyon sokban hasonlított az elsőre: a történet ezer helyen lyukas, de valahogy a színészek és a pergő cselekmény ezt elfeledtetik egészen a befejezésig. És valószínűleg, ha nem írsz blogot róla, akkor a nagyjára később se jössz rá. :) Nagyon izgalmas epizódok, egyszerre nagyon jó és borzasztó rossz színészekkel előadva, mégis igazán jó kikapcsolódás.

Ha tetszett a poszt kövess a Facebookon is!

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.