Politika

Nincs borítókép

Nem vagyok nagy véleménnyel a jelenlegi ellenzéki pártokról, egyenként, szívós aknamunkával játszották el a bizalmamat. Fél éve, de akár még egy hónappal ezelőtt sem fordult meg a fejemben, hogy én ezek közül bárkire voksolni fogok. A helyzet az, hogy most megengedőbb hangulatban vagyok irántuk, de még közel sem győztek meg, hogy 3 hét alatt a […]
Nincs borítókép

Cigizés az iroda előtti utcán. – Tied az a böhöm nagy Merci? – Nem, de van egy hasonlóm, spéci gyűjtői darab. – Na, mutasd! Nekilátnak mobilon nézegetni a kocsit, közben megy az adatok sorolása, majd a sztori: – Tíz éve áll a haver garázsában, már öt éve mondom neki, hogy adja el. Szerencsére idén megszorult, […]
Nincs borítókép

A reggeli készítése négy különböző ízlésű és diétájú embernek a nap első kihívása. A fiam mindent eszik, de mostanában mindenből keveset és leginkább azt kívánja, ami a szomszéd tányérjára kerül. A lányom nem eszik. Semmit. De az asztal mellett szörnyű undorkodó pofákat bír vágni. A feleségem nem bírja elviselni a megbőrösödött tejet, szóval melegítés után […]
Nincs borítókép

Az esti rendrakás neuralgikus pontja a napi rutinnak. A mai este kifejezetten szenvedős volt, a szünet utolsó napján a gyerekek kifordították a lakást a sarkából és csak súlyos fenyegetőzéssel lehetett elérni, hogy összepakoljanak. Miután laza 50 perc után késznek értékelték a dolgot szemrevételeztem a csatateret. A teljes győzelemtől messze voltunk, Dávid asztalát felhalmozott Lego összeszerelési […]
Nincs borítókép

Piszok nehéz dolog nekilátni egy újévi elhatározásnak. Teszem azt annak, hogy ebben az évben most már tényleg le fogom faragni a súlyomat 95 kilóra. Az óévben ez egy könnyen kimondott szó, amit helyből egy rakás racionálisnak tűnő terv-gondolat követ, mint például: holnaptól újra odafigyelek, hogy ne egyek sok kenyeret vagy nem rakok majd cukrot a […]

A sztori ott kezdődik, hogy szeptember 15.-én rendeltünk Anyunak egy új tabletet Kínából. Aliexpress. Újból átélhettem azt az agyzsibbasztó érzést, hogy egy hatalmas, működő globális rendszerben él az ember, már ha nem magyarnak születik. A csomagot nyomon lehetett követni, hogy merre jár, egészen egy hónappal ezelőttig, amikor megérkezett Ferihegyre. Onnantól homály. Aztán napokkal később jött […]

A gyerekek rávettek, hogy játsszak velük rendőröset. Én vagyok a bűnöző. (Dávid terminológiája szerint „a bűnös”.) Nem örültem elsőre, de beadtam a derekam. Mégis jól jártam, mert hamar elfogtak, megbilincseltek és becsuktak a dutyiba. A dutyi a kanapé, elmenőben közölték ádáz pofával, hogy ebédig ott kell maradnom. Most senyvedek.