Ez a tartalom legutóbb 2021. december 7. napon lett frissítve (eredetileg 2019. január 1. napon került közzétételre). Előfordulhat, hogy elavult vagy már nem releváns.
Piszok nehéz dolog nekilátni egy újévi elhatározásnak. Teszem azt annak, hogy ebben az évben most már tényleg le fogom faragni a súlyomat 95 kilóra. Az óévben ez egy könnyen kimondott szó, amit helyből egy rakás racionálisnak tűnő terv-gondolat követ, mint például: holnaptól újra odafigyelek, hogy ne egyek sok kenyeret vagy nem rakok majd cukrot a teámba, illetve az olyan non-plus ultrak, hogy süteményt csak akkor, ha valami családi dzsembori van és akkor is csak egy szeletet.
Ehhez képest a január elsején kora reggeli időpontnak számító fél 11-kor a konyhában talált, ahol a családnak a személyre szabott reggelit készítem elő. És rengeteg maradék van, amit az ember jó szívvel nem akar kidobni, szóval az első, hazafias kötelesség, hogy a pár darab virslit, a maradék karácsonyi süteményeket, a felbontott kenyeret el kell pusztítani.
Egyébként a hajnali fél 11 egy állati vidám időpont. Egy újabb jele annak, hogy a gyerekek nőnek és valami új-régi normális életmenet felé araszolunk. Az elmúlt hét évben a szilveszter arról szólt, hogy arcvesztés nélkül le tudjuk rázni mihamarabb éjfél után a barátokat, mert 2-4 órán belül partiállatból (háhá) vissza kellett vedleni gondoskodó szülővé. Idén ebbe a gyerekek segítettek, mert éjjel egy körül megjelentek az egyre laposodó buliban, felébredtek a petárdákra. Ez aztán robbantotta a partit, ami a legjobbkor jött. Kettő körül már ágyban is voltunk, én a leány, Zsófi a fiú mellett és hajnali 8 tájban még Dávid is relatív békén hagyott minket, csak tabletezett és beszerzett pár Legot, hogy elüsse valamivel azt a két órát, amit mi még öntudatlan szendergésben töltöttünk.
A január elseje szerintem még mindig jó eséllyel pályázik az év legundorítóbb napja címre. Eleve a közepén kezdődik és a legtöbb ember számára a fejfájás és a gyenge gyomor viszi a főszerepet. Én azt is megfigyeltem, hogy általában szürke, olmós idő van, ami semmi jót nem jósol. Én délelőtt kiolvastam a Monokróm című sci-fi-t, ezzel a reménytelen könyv-vadászat pokolbugyrába taszítva magam. Mi lesz a következő?
De még ennél is szomorúbb, hogy a január egy után a kettő jön, ami helyből munkanap és jelen pillanatban nincs sok kedvem az egészhez. Pedig 2019-től minden szempontból sokat várok, érzem, hogy ez egy jó év lesz.
Úgy legyen!
A hozzászólások lezárva.