Legutóbbi bejegyzések

Nincs borítókép

Nagyon viccesek az Orbán amerikai megállapodásairól készült másnapi vélemények, amiben kiderül, hogy valójában mit sikerült intézni. Az kevésbé mulatságos, hogy a szavazók túlnyomóan nagy részéhez még az aznapi, nem helyreigazított verzió jutott csak el: a legnagyobb aduászt a (csökkentett) rezsicsökkentést az ország atyja megvédte. Nyert. Nem kicsit nagyon. A felszabadult mulatság alapja persze az, hogy […]

Utánajártam a két versengő párt legfrissebb ígéreteinek, amivel meg akarják nyerni a jövő évi választást. Nagyon izgalmas, meseszép és borzasztóan reménytelennek tűnik, amit mondanak. A szebb jövő és az örök béke és egymás karjába omlás lényegtelen szerintem, mert nem kerül semmibe, ami érdekes, ami valóban a jövőnket alakítja az a gazdaság. Mi látszik az ígéretek alapján a közös jövőről?

Beszéljünk arról, hogy miért csak Csehországban ilyen jó a sör. Két napja vagyunk itt, előtte 21 éve jártunk erre. Akkor szerettem meg a sörözést. Korábban ez csak egy értelmezhetetlen ital volt számomra. Az elmúlt évben kezdett újra azzá válni, de itt és most, cseh földön újra az a pazar bűn, mint korábban. Ha iszok egy […]

Az elmúlt hét újra megmutatta, hogyan zuhanunk bele az entrópiába: politikai bulvár, pedofilvádak, parlamenti felbaszódások. A Szőlő utcai botrány körüli zajból engem nem a "sztárpletykák" érdekelnek, hanem az, amit mindez a társadalom állapotáról árul el.

Valójában az egész előző öt része a Leletár ’25 sorozatnak ezt a bejegyzést készítette elő. Mi lesz akkor velünk, ha Orbán Viktor vagy Magyar Péter nyer? A helyzetet egyébként nagyon jól mutatja, hogy Orbán és Magyar van kiemelve, és nem a pártjaik: nem a Fidesz és a Tisza. A jövő évi választás kiszavazóshow lesz, nem parlamenti választás – már ha mindkét jelölt eljut a szavazásig.

Négy részen át próbáltam összegezni, hogy hol tartunk - szerintem - mi, magyarok. Fontosnak éreztem bő lére ereszteni, mert a záró blokkot, ami valójában a tét és a legérdekesebb téma, nem lehet anélkül tárgyalni, hogy ne néznénk objektíven az ország és a társadalom jelenlegi állapotára. A tét az, hogy jövőre meg lehet-e verni választásokon Orbán Viktor sleppjét. A logika szerint eljutottunk az utolsó ki nem próbált módszerig és annak sikerülnie kell. Kéne. De amiből ki tudunk indulni az a jelenlegi és múltbéli tudásunk, ami nem biztos, hogy érvényes lesz jövő áprilisban is.

A régi vidék–város ellentét mára nemcsak kulturális vagy gazdasági törésvonal, hanem egyfajta egymás iránti vakság is. Mintha két külön ország lakói lennénk, akik ugyanazon a térképen élnek, de nem hallják meg egymást. Ebben a részben erről írok – és arról, mit jelent ma „lemennünk vidékre”.

Tizenegy éve még csak arról írtam, hogy hiába dolgozunk, nem jutunk egyről a kettőre. Mostanra viszont már nem is az a kérdés, mire futja – hanem hogy mi maradt abból, amit egyáltalán megvehetnénk. Ez a bejegyzés egy személyes leltár arról, hogyan tűnt el mögülünk a szolgáltató állam – észrevétlenül, de visszafordíthatatlanul.

Ezen a napon

Nincs borítókép

Begyűjtöttem a gyerekeket, bölcsődéből, óvodából. A következők voltak a kezemben, miközben a 2 gyereket a kapunk felé terelgettem: Egy anorák, egy sál, 2 pár kesztyű, két kardigán, egy pelenka, Cili oviból hazaadott ágyneműje és egy plüss macska. Valamint egy rajz, amit „nem szabad összegyűrni!” Így, amikor a kapukódot beütöttem, a rajzot az ajkaim közé helyeztem. […]
Szélmalom a skanzenben.

Ez a kép eredetileg az Instagramon jelent meg. Már hónapokkal ezelőtt jártunk Szentendrén, de kifogyhatatlannak tűnik az ott készített fotókkal teli mappa. #windmill #szentendre #hungary #clouds #bluesky #dslr #canon #latergram

A fekete-fehér fényképezést a digitális gépek megjelenése óta értelmetlennek tartom. Inkább fotózok mindent színesben aztán egy gombnyomással átkonvertálom a képet fekete-fehérbe. Ahogy tettem ezt most a Parlamentes fotóval is. Tavaly februári a kép, és borzasztóan hidegek voltak a színei, viszont a kristálytiszta időben nagyon szép, éles képet sikerült készíteni a várból a Parlamentről.
Nem Némulunk El tüntetés 2014 11. 17. Kossuth-tér, Budapest

Remélem, hogy a tegnapi este csak egy döccenő volt. Bár mindenki dühös miatta és ezért mindenki arra koncentrált, hogy mi volt rossz, ne felejtsük el, hogy elhangzott két nagyon fontos beszéd is. Ne felejtsük el, hogy a Kossuth teret megtöltötte a kormánnyal elégedetlenek és az EU támogatóinak tömege. Tegnap este újra deklaráltuk hogy Magyarország akárki, akármit szeretne Európa része, aktív demokrácia.