Nem izgatott fel – MostMi demonstráció

Ezek a tüntetések olyanok, mint a szex. Hol jobban sikerül, hol gyengébben, de azért mindig jó. Ez a mai szerintem egy erős közepes volt.

A mellettünk álló férfi, aki sok óra autózást vállalt vidékről, úgy summázta, hogy többet várt tőle, mozgalmasabbat, de meglátjuk mi lesz. Hát igen, ezzel asszem mind így vagyunk.

Ne menjünk el a tény mellett, hogy újra nagyon jó beszédeket hallhatott, aki dacolva a hideggel és az ónos esővel eljött. Nagyon jó beszédeket, őszintéket mindenkivel szemben, olyan felvetésekkel, amik tökéletesek a Vágó Gábor által felvázolt kerekasztal beszélgetésekhez. Olyan volt hallgatni őket, mintha egy szociológus és politológus hallgatókkal túlterhelt házibuli konyhájában lennék.

Én jól szórakoztam, pedig nem is teljesen azt hallottam, amit gondolok. Nagyon érdekes, hogy a MostMi bíztató kicsengésű név ellenére egy órányi szocdem programot hallgattunk. Vajon miért hiszik azt a véleményformálók, hogy ez az ország ennyi baloldali beállítottságú szavazóval bír. Szerintem ez tévedés. A magyar, ahogy elnézem egyáltalán nem szolidáris nemzet. Befelé forduló, provinciális nép. A tévedés valószínűleg abban gyökeredzik, hogy az MSZP éveken át sikeres volt a szoclib politikával. Pedig ott a gyakorlati politika nem volt meghatározó, nem az elvek miatt szavaztak rájuk, hanem megszokásból. Az az MSZP az utódpárt volt, a szavazótábor nagy része a régi reflexek és a fiatalságuk védelmére tették be az ikszet.

Hányszor hallottam a nagyszüleim generációjától, hogy bántja őket a világháború utáni kommunista éra teljes semmibe vétele. A lesajnálásával az ország egy generáció fiatalságát, a háború utáni optimizmust tiporta a sárba. Hiba volt.

De elkanyarodtam. Azt akartam mondani, hogy énnekem például bántó volt a kapitalizmus bírálata, még ha meg is értem, hogy a szónok a személyes életútja és tapasztalatai miatt nem is támogatja. Én az ő sorsa ellenére a kapitalizmusban hiszek, jó dolognak tartom. És bár kedvtelve hallgattam, hogy tanítani akarjuk toleranciára, szabadság-egyenlőség-testvériségre az ezerfejűt, de könyörgöm, ha most nem tudják, ha nem érzik, ettől nem lesz változás.

Én elhatároztam, hogy bármi van, igyekszem optimista lenni. Hiába éreztem azt, hogy újra egy Milla tüntetésen vagyok, talán nem lépik meg újra ugyanazokat a hibákat. Az akarat megvan a változásra, lassan a támogatás is biztosnak látszik, intézményesülni kell. Ha tetszik, ha nem pártot kell építeni.

Illetve szerintem: pártokat, mert négy párt jó, két párt rossz.