Itt maradt az idő – Lezárult egy újabb Európa Kiadó korszak

Több, mint öt éve már, hogy felhagytam a rendszeres koncertlátogatásokkal, moziba járással. Jött Cili, aztán Dávid a pénzünket és az időnket máshogy kellett csoportosítani. De főleg a pénzzel áll(t)unk csehül. Egy kivétel volt, elhatároztam, hogy amikor csak tehetem elmegyek az Európa Kiadó koncertjeire. Itt maradt az idő – Lezárult egy újabb Európa Kiadó korszak részletei…

Sárga villamos

Úgy veszem észre, hogy a régi munkámból mára jórészt csak a villamosok iránti nagyobb érdeklődés maradt meg. Mondjuk nekem gyerekkorom óta nagy barátom volt minden villamos (és troli), talán mert Pécsen ilyenek nem jártak és mindig élmény volt a budapesti sárga villamossal utazni. A metróról ne is beszéljünk.

A fiam is ilyen. Dávid imád villamosozni és nem tudom nem megérteni. A kedvenc közlekedési eszközöm máig.

Ez a kép eredetileg az Instagramon jelent meg. #budapest #tram #night #citylife #momentsinbudapest hello @bkkbudapest #canonhun #dslr

RNR 2016

Az elmúlt pár évben minden nyáron akadt alkalom arra, hogy a Balaton vagy Pécs irányában vonatozzak. Egyedül. Volt olyan is, hogy Cilivel, de az más élmény, bár szintén nagyon jó,  de amikor magam utazok, akkor kicsit újraélem a szabad huszonéves koromat. Meg a tizenévest.

Mert én rengeteget vonatoztam fiatal(abb) koromban. Hátizsák, cigi, a fülemben valami rock’n’roll. Király dolog volt. RNR 2016 részletei…

A MÁV szégyene

Az elmúlt két hétben három alkalommal sikerült vonatra ülnöm, egyszer Balatonra utaztam (csak oda) és volt most a pécsi retúr út. Egész megrendítő a vonatok állapota.

A balatoni utazás során a körülmények elsőre fel sem tűntek, hiszen igazából alig változtak gyerekkoromhoz képest. A sebesnek titulált vonat, most tényleg gyors volt, viszont a textilre cserélt zöldes szürke műbőr üléseken kívül csak egy dolog változott: kisebb lett a szemetes. Visszatekintve nem is bánom a kevés változást, hiszen ha melegben is, de elviselhető körülmények között utazhattunk: le tudtuk húzni az ablakot.

Pécsre viszont IC pótjegyes utam volt. Az IC valaha egy nagyon modern dolog volt, amikor elindult Pécs és Budapest viszonylatban csak az induló állomások “elővárosában” állt meg (Szentlőrinc és Kelenföld). Gyors volt, új volt és volt étkezőkocsi is.

Aztán elkezdtek leadni a dologból. Egy csomó helyen megáll, étkezőkocsi már régen nincsen és igazából úgy viselkedik, mint a korábbi gyorsvonatok. Csak drágább. És nyáron kibírhatatlan hőség van bent, mert én még nem utaztam olyan IC-n, ahol működött volna a légkondi. (Ahogy a matricák írják: légjavító berendezés.)

Légkondi: a MÁV szégyene

Pécsre menet Kelenföld után elkezdett ömleni a víz a plafonon levő légkondicionálóból egyenesen egy nő hátára. Nagyot kiáltva ugrott fel. A víz percekig folyt, aztán abbahagyta és a hűtés sem üzemelt onnantól. Az igazi tragédia, hogy a légkondi miatt nem lehet kinyitni az ablakokat sem. Megsültünk, mire Pécsre értünk.

Hazafelé úton korán értem a vonathoz, leültem a helyemre és kellemes idő volt. Halkan jött a hűs levegő a lábamnál, egészen megnyugodtam.  Aztán ahogy elkezdett megtelni a kocsi egyre kevésbé bírta a szerkezet temperálni a levegőt, hamarosan irtó meleg lett.

Megkérdeztük a kalauzt, hogy nem tudna-e tenni valamit, de közölte, hogy sajnos nem tudják erősebbre állítani a szerkezetet, ez ennyit tud.

Ha ez ennyit tud, akkor az azt jelenti, hogy nem tud semmit igazából. Embertelen, ahogy órákig a saját izzadságodba fürödve kell ülnöd, extra pénzért a vonaton. Ez a MÁV szégyene.

Telihold a Tettye felett

 

Ezt a fotót egy hete, szombat éjjel készítettem Pécsett. Apuval éppen hazafelé sétáltunk, mert az egész napi ünnepi-zabálástól szükségét éreztük, hogy éjjel is járjunk egyet. Kezdett nagyon hideg lenni éppen, de a felhők közül egy pillanatra előtűnt a hatalmas-sárga telihold és igyekeztem gyorsan lefotózni. Így sikerült, a RAW fájlba alaposan belepiszkáltam, hogy amennyire lehet helyre tegyem a színeket. Állvány híján egy kőpárkányra tettem le a gépet, ami elég ferde volt azt i kiegyenesítettem. Nem tökéletes, de a hangulat tényleg ilyen volt.

Tél vége a Tettyén

 

A hétvégén Pécsett jártunk a szüleimmel ünnepeltük Apu névnapját (kissé előrehozva). Szombaton a nagy névnapi lakoma után ránk fért egy kiadós séta, így felmásztunk a ház feletti Havihegyre. Útközben készítettem ezt a fotót. Az aljáról és a jobb széléről jelentős darabot lenyestem, mert a lámpaoszlopok csúnyán belerondítottak a képbe. Egyébként sajnálom, mert a foltos aszfalt hangulatos mintákat adott ki és ezek a vágással elvesztek.