#Dávid hashtag


Hallom Dávid a konyhában kidob valamit, aztán párbeszéd a gyerekszobából:
Cili: – Áh, már vártam magát! Mi tartott ennyi ideig?
Dávid: – Hát… hát kidobtam azt a papírt a kukába.

#ennyitafantáziáról #atényekazoktények #eztörténtna #cilimondta #davidmondta


Hallom Dávid a konyhában kidob valamit, aztán párbeszéd a gyerekszobából:
Cili: – Áh, már vártam magát! Mi tartott ennyi ideig?
Dávid: – Hát… hát kidobtam azt a papírt a kukába.

#ennyitafantáziáról #atényekazoktények #eztörténtna #cilimondta #davidmondta

   László Zsófi - - hozzászólás

A töltsünk minőségi időt a gyerekekkel program keretében nekiláttunk a Legokhoz egy hegy-alagút diorámát építeni. Ilyenkor jön jól a 3 év munkaviszony egy vasútmodellező szakboltban.

Az elején érdeklődve álltak körbe, aztán amíg csak kartont vágtunk kezdték elveszteni a lelkesedést. Egy idő után egyedül maradtam a konyhaasztalnál. A Lányom kezdett el visszaszivárogni, amiikor nekiláttam felvinni a kartonpapírra a gézcsíkokat. Megjelent az ollóval és elkezdte felvágni a csíkokat, aztán élvezettel pacsmagolt a ragasztóban.

Mikor kivakartam a ragasztóból magunkat kikevertem a gipszet, amire megjelent a Fiam is. Három ecsettel buzgón maszatolták a kartonra és gézre a gipszet. Mire jól eláztattuk az egészet elkezdtünk konyhapapírból is rétegeket rakni a hegyre. A végén a maradék gipszet ráöntöttük az egész tetejére.

Elégedetten vonultak le, fülig gipszesen, most azt találgatják, hogy vajon reggelre kopogósra szárad-e.

A gyerek projekten kívül is nagy nap ez a mai, újra lett mosogatógépünk. Három év után.


Apjuk: – Akkor hova menjünk?
Dávid: – Én haza akarok menni!
Cili: – Játszótérre!
Apjuk: – De én sétálni szeretnék.
Gyerekek: – Neeeem!
Cili: – Akkor menj el sétálni, mi meg játszótérre megyünk.
Én: – Apák napja van, csak mondom.
Cili: – Dehát apa azt csinál, amit akar!

#cilimondta


Szülő: – Akkor most nyomás fogat mosni, pisilni!
Gyerek: – Ok! De ezt nézzétek, és már le is vetette magát a puffról páros lábbal, és éppen mászik vissza.

Ez a párbeszéd lehet, hogy behelyettesíthető random gyerekkel és szülővel. De mi elfáradtunk mára. 😥🙄

#cilimondta

Dávid tenyérbemászó viselkedését szidalmak követik. Lefekszik az ágyra arccal lefelé.
– Na, most mit csinálsz? – kérdezem.
– Nagyon szégyenkezelem magam. – jön a válasz.

#davidmondta


Szülő: – Akkor most nyomás fogat mosni, pisilni!
Gyerek: – Ok! De ezt nézzétek, és már le is vetette magát a puffról páros lábbal, és éppen mászik vissza.

Ez a párbeszéd lehet, hogy behelyettesíthető random gyerekkel és szülővel. De mi elfáradtunk mára. 😥🙄

#cilimondta

Dávid tenyérbemászó viselkedését szidalmak követik. Lefekszik az ágyra arccal lefelé.
– Na, most mit csinálsz? – kérdezem.
– Nagyon szégyenkezelem magam. – jön a válasz.

#davidmondta

   László Zsófi - - hozzászólás

“Anya, az embernek milyen az élete?”🤔

“Szerelmesnek akkor kell lenni, amikor este van.” 😮

“A Kolos azért üldözött, hogy elkeserítsen.”

#davidmondta


Hazaérünk, én épp pakolom ki a táskámból a gyerekek 1000 vackát és cuccát, miközben Dávid folyamatosan nyaggat, hogy keressem meg neki a reggel eltűnt Lego darabját. Rámutatok, hogy mivel én nem nagyon Legoztam mostanában, ő viszont elég sokat, neki kéne tudnia, hogy hol van. És egyébként is pakolok.
Nem tetszik neki az érvelésem, szenved a kanapén.
Egyszer csak, mint aki mostmár megelégelte a dolgot feláll sóhajtva, majd elkiáltja magát, enyhén számonkérően:
– Valaki végle megcsinálná a dolgomat?! Helyettem?!!

#davidmondta


Dávid szokás szerint beborította a gyerekszobát Lego-val. Többször kéri az apja, hogy pakolja el, különösen, mielőtt nekilát motorozni. Végül megfenyegetjük, akkor megsértődve odaáll, és felháborodva:
– De ennyi Lego-t?! A két kezemmel?!

#davidmondta


Dávid megölel: – Te vagy a legjobb anyuszika!
Én: – Te meg a legjobb kisfiú!
D.: – Cili a legjobb kislány, apa meg a legjobb apuszika.
Én: – Igen. És a legjobb férj.
D.: – És a legjobb kacsa!

#davidmondta #estiszeretetroham


Az egész napos kirándulásra indulás előtt próbálom wc-zésre bírni a gyerekeket, különösen Dávidot és nem csak kis dologra, de közben a nagyanyai szekrényből előkerül a csoki. Cili kap, mert már végzett. Dávid jelentkezik, hogy ő is kér.
– Majd ha pisiltél, kapsz – szól közbe az apja.
Dávid elindul a wc felé, miközben én magam elé:
– Inkább a kakilásért kéne, hogy csoki járjon.
– Dávid a wc ajtóból visszafordul, és vidáman, elégedetten:
– Már késő, Anyucikám!

#davidmondta


A dolog úgy történt, hogy a kölykök tegnap a nagyszülőknél aludtak, mi meg Zsófival elmentünk este a Satöbbi új lemezének a bemutató koncertjére. A Batthányi tér mellett, egy állóhajón volt. A közönségre elég jól illet a zenekar “mennyi jó ismerős, őszülő ifjú hős” sora. De elkanyarodtam, szóval bár későn kerültünk ágyba elvileg minden lehetőség megvolt rá, hogy hosszan aludjunk.

Valamiért az ilyen alkalmakkor nem megy. Amikor a reggelit csináltam vettem észre, hogy a tej szétfolyt a hűtőben így aztán reggeli után nekikezdtem kimosni, kitakarítani az egészet. Zsófi addig a gyerekszobát pakolta. Nem volt semmi dolgunk, hát takarítottunk, ugye. Úgy tűnik 38 évesen ez nem olyan vészes, mert amikor végeztem nagyon elégedett voltam. Délután aztán folytattuk a tengerimalac ganézással, a gyerekszobában a plüss és játék szortírozással. Azért remélem nem ez fogja meghatározni az évet.
Persze volt más is. Például elmentünk hamburgert enni a PeP Burgerbe, voltunk Cili egyik ovistársának a zsúrján a Görzenálban. Vidám volt.

Tavaly ilyenkor volt éppen a legjobb időszakom az előző munkahelyemen és akkor még eszembe se jutott, hogy egy év múlva majd már máshol dolgozom. Pedig lassan lejár az új melóhelyen a próbaidőszak is, a váltás meg jól felforgatta az életemet. Megint.

Én olyan típus vagyok, hogy szeretek lojális lenni a munkahelyhez, szeretek hosszútávra tervezni, de sajnos az MC-ben ez öngyilkosság lett volna. Fogytak a kollégák, bezártak komplett üzletágak, egyre szűkűlt a tér. Ezzel ellentétesen egyre jobban összebarátkoztam a kollégákkal, magát a munkát nagyon szerettem ott, de ha már úgy alakult, hogy váltani kellett, akkor most úgy kerestem melót, hogy végre tényleg egy irányba tudjak fejlődni.

Eluntam azt a jó 6-8 éve indult vonalat, hogy én nyomdai és online grafikus meg fejlesztő vagyok. A LinkedINen azt írtam magamról, hogy svájcibicska jellegű munkaerő vagyok, ami udvarias verziója volt annak, hogy sok mindenhez kicsit, de igazán jól semmihez nem értek. Az új melóhelyen viszont csak fejlesztő vagyok és már az elmúlt másfél hónapban tanultam egy csomó tök jó dolgot. Pluszban ez a hely a munka jellegét tekintve nagyon hasonlít a Lamarking/VMC időszakra. Egy cégnek, pár felületet nagyjából azonos témában. Az MC futószalag weblapjai után ez nagyon kellemes váltás.

Harmincnyolc évesként jöttem rá arra is, hogy mennyire barom voltam, hogy nem becsültem meg jobban magam a munkában. Hogy hagytam, hogy töredék bért fizessenek a melóért. Állati nagy tévedés volt. A májusi fizetéskor jöttem rá, hogy utoljára 10 éve kaptam piacképes munkabért, még a Szonda Ipsosnál. Jó nagy baromság volt ezt a tingli-tanglit ennyi ideig elhúzni.

A következő év szintén izgalmas lesz. Remélem véglegesítenek, aztán szeptembertől Cili iskolába megy (te jó isten, de megnőtt ez a gyerek, novemberben 7 éves lesz). Dávid a héten volt 4 éves és Zsófi 20 perce örvendezett azon, hogy ő még csak 37 én meg már 38 vagyok. Úgy láttam, hogy legszebb öröm a káröröm.

Van még egy adag tortám, Zsófi készítette, túrótorta kevés tésztával. Azt az esti filmhez megeszem még.