Ez nem is rossz! – Gyurcsány kifúrta a Liberálisokat és a Bal pártot az összefogás v2-ből

Tegye fel a kezét, akit váratlanul ért a mai hír, hogy Gyurcsány Ferenc vétót mondott a Magyar Liberális Párt 2018-as választási szövetséghez csatlakozására? Nem mintha az MLP lett volna az a kovász, amitől megnyerik a következő választásokat. Véleményem szerint az nyerhetetlen, de ilyen látványosan elengedni a kezdés előtt a lehetőséget azért talán túlzás.

Vagy mégsem?

Nem biztos egyébként, hogy baj ez a döntés, bár elsőre végtelenül meglepő, hogy valaki az összefogás és a szavazat maximalizálás jegyében elhajtson másokat.

Én egyébként alapvetően jó dolognak tartom, hogy a Liberálisok (és a szintén kiutált Balpárt) a saját erejéből építkezhet és nem csatlósként ragasztja magát az MSZP/DK farvizére. (Itt tenném hozzá, hogy ebből a szempontból az Együtt még hamarabb lépett ebbe az irányba.) Liberálisként számomra már az előző választáson is egy nehéz döntés volt, hogy szavazzak egy olyan listára, amit igazából nem szeretek. Emlékszem, hogy már letettem arról, hogy elmenjek szavazni, amikor beemelték (az akkori hírek szerint pont Gyurcsány) Fodor Gábort is az első ötbe és akkor meginogtam. Életem egyik legnagyobb tévedése volt az akkori voksolásom.

És az az igazság, hogy a két baloldali párt azóta se tett semmi olyat, amitől megengedőbb lennék az irányukba. A kvóta népszavazásnál például egy olyan álláspontot képviseltek (és tették ezt olyan gyáván), hogy már akkor eldöntöttem én nem fogok arra a listára szavazni, ahol ezek részt vesznek.

Szóval most örülök, mert

• én a saját pártomnak a Liberálisokat tartom és így tudok rájuk szavazni,
• másrészt nagy bajban lettem volna, hogy miként szavazok. (Mert szavazni azt kell.)

A DK és az MSZP se veszít semmit, vagy maximum nagyon keveset, mert nem hiszem, hogy még egyszer megették volna a választók ugyanazt a maszlagot, amit 2014-ben.

Jó dolog, hogy újra ennyi különféle párt van. Persze nem eredményesek, hiszen a legtöbbjük alig látszik ki a földből. A Fidesz terpeszkedik el a honi politikai színtéren, ahol az MSZP és a Jobbik sem tűnik normális méretű pártnak igazából, a többiek meg csak vergődő törpék vagy alig látszó egyszemélyes alakulatok.

forrás: ZRI

De az igazán érdekes az, hogy mennyire nagy a bizonytalanok, a pártot nem választók aránya. Ez a sok kis párt ahelyett, hogy egymásból próbál darabokat és morzsákat kiharapni koncentrálhatna arra, hogy ezeket a vacilláló és/vagy érdektelen embereket szólítja meg.

2018-ban a választásokat nem a baloldal nyeri meg, valószínűleg a jelenlegi törpe pártok, köztük a két ma kiutasított szereplő sem lesznek a Parlament tagjai. Valószínűleg az újabb pofon pont annyira nem fogja észhez téríteni a régi motorosokat, mint a 2014-es. Így néz ki a helyzet ma délután, hogy a gimnáziumi fizika tanáromat idézzem, aki egy a gyermeke továbbtanulása miatt rimánkodó Anyukának fejtette ki nézeteit:

– Én nem változom, a lánya nem változik és a fizika sem változik, hát miért kapna négyest?

Persze a hasonlat annyiban sántít, hogy két év alatt a politika igenis változhat. Szóval lehet, hogy mégis izgalmas időknek nézünk elébe.

Ez a bejegyzés eredetileg az Ártatlanra festve nevű indexes blogomban jelent meg. (Ezentúl a politikai írásaimat kiszervezem oda és itt csak utóközlöm egy pár nappal később.)