Dukan diéta: 136. nap

Szeptember közepén kezdtünk neki a Dukan diétának, ahogy akkor írtam is, 118 kg voltam és 90-et céloztam be. Egészségügyi okokból kezdtem el: mostanában többször éreztem, hogy már nem vagyok 20 éves; persze öreg sem, idén leszek 35, de már észrevettem az első jeleit az öregedésnek. Mivel itt van a két gyerkőc és jó lenne még aktív nagyszülőnek is lenni egyszer, ezért döntöttem úgy, hogy csatlakozok Zsófihoz. Ő választotta ki a Dukan rendszert, én életemben ezt megelőzően egyszer vittem csak végig egy diétát, a 90 napos kúrát, még a kétezres évek elején. Az jól sikerült, és akkor jöttem rá a nagy titokra: hogy teljesen mindegy a rendszer, a lényeg abban rejlik, hogy kevesebbet eszel, de szabályok szerint. Ha mellé még többet/ugyanannyit mozogsz (az ugyanannyi csak akkor ér ha korábban mozogtál), akkor fogyni fogsz. Lehet az 90 napos, Norbi Update, Dukan, meg bármi.

[su_box title=”Mi ez a Dukan-diéta?” box_color=”#424242″ radius=”0″]

Nem vagyok kellőképpen kiművelve, van egy Dukan szakácskönyve Zsófinak, meg ránéztem a neten, de leginkább abból tudom, amit tudok, hogy Zsófi elmondta az egész fogyókúra elején a lényeget.

Életmódváltást ír elő, azon az alapon, hogy szabályozza a kajálásodat. Visszavesz a szénhidrátból, zsírból és cukorból. Vannak kiskapui, jó cukrok például, mint a nyírfacukor. A maradék kajából ehetsz kedvedre. Napi két tojás, két naponta zöldség, sovány hús, tejtermékek.

Vannak fokozatai, amik időről időre változtatják a kaja tiltólistát. A végére átreformálja az evéshez való viszonyodat: és ez igaz. A többiről nem tudom.

[/su_box]

százharminchat

136 napja élek így és rengeteg mindenre rájöttem közben (magamról is), amit addig elképzelni sem tudtam.

Az elején azt gondoltam, hogy szörnyen nehéz lesz lemondani a kenyérről, pontosabban a szendvicsről. Mindig is szenvedélyesen szerettem a szendvicseket, hidegen, melegen, mindenhogy. És nem. Néha persze szívesen ennék egyet,

például most is megképzett az élmény, ahogy írtam: beleharapni egy puha sonkás-sajtos-majonézes szendvicsbe, hmm,

de nem fáj egyáltalán. Ugyanez igaz a köretre. Én is olyan voltam, mint a magyarok nagy része, a köret az krumpli, tészta, esetleg rizs (de az már ilyen keleti huncutság, de egyebassza: megettem). Most friss zöldség saláta, joghurtos vagy fokhagymás öntettel. Minden ebédhez megeszek valami ilyesmit és imádom. A nap egyik fénypontja.

Rájöttem, hogy lemondani ezekről a kajákról egyáltalán nem nehéz, az első pár napban hiányoztak, de az akaraterő diadalmaskodott és lassan elmúltak az elvonási tünetek is. A köret (hiánya) miatt egy kaja esett csak ki az étrendből: a pörkölt. Ugyan kétszer főztünk, pontosabban Zsófi, mert a gyerkőcök azt kaptak, de a pörkölthöz azért nokedli vagy krumpli dukál. (Az a másik, hogy a gyerekek csirkemell pörköltet kaptak, ami nem a kedvencem, kevés benne az íz.)

Az agyam teljesen ráállt az étrendre, tudom hogy mit ehetek, a boltban már minden szívfájdalom nélkül megyek el a tilos kaják előtt. Egy valami hiányzik veszettül: a gyümölcs. A mandarin, a narancs, az alma, főleg egy almáspite. Ezek miatt várom nagyon, hogy a végére érjek, ezek nélkül azért halványabb az életem. Sosem gondoltam, hogy valaha jobban fogom hiányolni a gyümölcsöt, mint a kenyeret. 🙂

Persze átdolgoztam a diétát magamnak. Minden második nap lehetne csak zöldséget enni, de ott rohadjak meg, ha ezt betartom! Se gyümölcs, se zöldség: persze! Nem kéne zsírosabb tejtermékeket enni, meg sült csirke bőrt. A tejfölt én önhatalmúlag leszedtem a tiltólistáról a félzsíros túróval egyetemben. Coki, hülye franciák! Aztán meg a csirke bőr. Megsül, illatozik és ne egyem meg? Olyat nem látott ez a világ.

-12, legalább

Mindenesetre jól haladok, jó két hete mértem magamat, akkor 106 kiló környékén voltam. Utána elmentem új ruhákat venni a karácsonyi ajándék utalványokból és frenetikus élmény ért: válogatni tudtam. Bekerültem a konfekció méretek világába. Régen ez a ruha vásárlás dolog úgy nézett ki, hogy megkerestem a legnagyobb nadrágot, bő inget vagy pólót és örültem annak, ami volt. Most odamentem a nadrágos pulthoz és két számmal kisebbet vettem le, mint az ami éppen rajtam lötyögött, irány a próbafülke: ez nagy. Nagyon nagy. Három körbe telt, mire megtudtam az új méretemet. Az XL ingekből is visszaestem az L méretre.

És tudjátok mi van? Lehet nem kéne leírnom, de mindegy: tetszem magamnak. Többször kaptam azon magam az elmúlt időszakban, hogy állok a tükör előtt és elégedetten nézem magam. Aztán rájöttem, hogy azért, mert kezdek ahhoz hasonlítani a tükörben, aki fejben vagyok. Ez és a ruhabolti élmény új lendületet adott nekem. Néha már kezdtem nyávogós lenni, főleg gyümölcs és pizza irányban, de mostanság ha éhes vagyok, mint most is, egyfajta jó érzés tölt el. Nem zabálok helyből valamit.

tövises út

Az ember persze nem szent. Bűnöztem többször. Almát kell pucolni Cilinek? A héjába mindig beleeszem. Máskor egy kiflicsücsök, az etetésnél megkóstolom én is a rántott húsit meg a sült krumplit. Nem sokat, pár falat.

Tegnap is: Cili ült nálam az irodámban késő délután, ette a csokival töltött fánkot és nem kérte a töltelékes részt. Körbe megette, a két pici, maradék fánk darab közt ott folyt szerteszét a csokipuding. Ránéztem, aztán dolgoztam kicsit tovább, majd megadtam magam. Lerendeztem a kölökkel, hogy biztos nem kéri-e és a pozitív válasz után megettem. Nem baj ez, ennyi belefér.

Onnan indultam el, hogy sokat megtudtam magamról. Például, hogy sokkal jobb az akaraterőm, mint gondoltam. Pozitív élmény. Aztán, hogy a nagyevő életforma lehet kellemes, de igazából felesleges. Imádok enni, most is. De mikor karácsonykor közös megegyezéssel egy estére felfüggesztettük a tiltást és ettünk bejglit, meg mindent, akkor hirtelen előjött egy csomó, korábban mindennapos bajom:

• rossz alvás
• gyenge gyomor
• gyomorégés
• lenyeltem egy fókát érzés

Rengeteg bajom volt korábban, mindenhol tartok szódabikarbónát, annyit ég a gyomrom. Égett. Mert szeptember óta semmi. Puffadás: nuku. A sok tejtermék mellé eszek laktázt és így a laktóz érzékenység is le van tudva. Nem ragozom: jobban érzem magam a bőrömben.

Régen sokat ettem, ha a diéta végére érek ehhez sem fogok visszatérni. Jobb keveset, nem baj ha nem feszül a hasam. Nem fogom lecserélni a reggelimet, tetszik a kávé, joghurt, zabpehely és egy szelet gépsonka. Délelőtt 11-re kezdek megéhezni, délben aztán nagyon jó is a hús+saláta.

Arra fogom megtanítani a gyerkőcöket, hogy van ezerféle étel. Hogy a kenyér nem alap, és, ha már kenyér: rozs, fehér, tönköly, kukoricás, krumplis. Mindig másmilyent veszünk majd. A köreteknél pedig nem lesz egy kiló krumpliból a püré, elég kevesebb is, legyen mellé valami könnyebb is. Hátha így elkerülik azt a hibát, amibe a szüleik beleestek. Ha meg nem: legalább megpróbáltuk.

Írtam ezt-azt róla a blogbejegyzés elején, de a Dukan-diéta, mint olvashattad működik. Mankót ad, új életvitelt és ha hajlandó vagy alkalmazkodni jól-rosszul, akkor sikered lesz. Hogy a tudományos megközelítés miatt fogyok, amit az öreg csigazabáló, Pierre Dukan talált ki, vagy azért, mert rendszeresebbé tettem a kaját, mint én gondolom, igazából mindegy. Fogyok, ez a rendszer segít benne, hálás vagyok érte.

[su_box title=”Ha tetszett a poszt kövess a Facebookon is!” box_color=”#424242″ radius=”0″]

[/su_box]