Breaking Bad
A Breaking Bad az eddigi egyik legtökéletesebb sorozat volt, amit láttam. Negatívumot csak nagyon-nagyon belemagyarázva tudnék írni róla. Rajongás következik.
Igazából fogalmam sincs, hogy annyi éven át miért kerültem el rendszeresen a Breaking Badet, de így volt. Az ajánlók nem voltak talán túl érdekesek, lehet. Rákbeteg kémiatanár metamfetamin főzésbe kezd. Na és?
Tavaly kaptam egy Breaking Bad feliratú pólót a sógornőmtől szülinapomra. Kérdezte, hogy tetszett a sorozat, ugye? Mondtam neki, hogy még nem láttam, de akkor megnézzük. Így is lett, idén tél végén kezdtünk bele és az első epizód már megragadott.
A továbbiakban erősen spoileres leszek, szóval csak azok haladjanak tovább, akiket ez nem bánt!
[su_box title=”(x) A reklám helye” box_color=”#ffffff” title_color=”#222222″ radius=”0″] [/su_box]
Végre sikerült egy olyan sorozatot készíteni, amire az ember minden szájhúzás nélkül rábólint: ez dráma. A Breaking Bad nem volt minden pillanatban egy pörgős, akció dús sorozat, sőt! (Emlékeztek még a legyes epizódra?) Igazából úgy volt végtelenül erőszakos, hogy csak időnként adagoltak bele verekedést vagy halált. Viszont végig nagyon feszült volt a sztori és Walter White (Bryan Cranston kiváló alakításában) folyamatosan terrorizálta és elnyomta a többi szereplőt. Kit lelkileg, kit fizikailag, kit érzelmileg.
Hogy lehetett ezt a teljesen elcseszett cím-fordítást elfogadni: Totál szívás?