Szerző: <span>Őri András</span>

1980 óta rontom a levegőt, de 2001-ben kezdtem csak blogolni. Ennek már idestova 20 éve, de valahogy nem tudom megunni.
Nincs borítókép

Vetkőztetem a pelenkázón Cilit az esti fürdéshez, meglátja az aktuális kedvenc játékát, amivel tegnap este Bandit „szórakoztatta”, felkiált: – Jaj! Ezt a Bandi itt felejtette, mint a keresztanyám a Kinga nagyi! Keverte a szezont a fazonnal, de aki anyámat ismeri az csak elismerően hümmöghet: gyerekszáj igazat beszél!
Nincs borítókép

Ki az Istennek van szüksége a január elsejére? Ha létezik egy értelmetlen nap évről-évre akkor ez az. Deprimált, fejfájós, szürke. Egy rohadt hosszú hétfő reggel az egész. Mindegy, több, mint a felén túl vagyunk már, lássuk az újévi listát. Tervek, amiknek jó ha a felét meg tudom valósítani, dehát ki nincsen így ezzel?

Folytatom a rendhagyó újévváró óévzáró összefoglalósdit a blogon. Most az idei olvasmányaimat fogom kicsit áttúrni. A nagyja még a Creative Slave blogról jön, jövőre már ez sem így lesz. A hajtás után a legborzasztóbbtól a legjobbig haladunk.

Pécsi Ferenc új cikke a LinkedIn Pulse-on. A kedvenc bekezdésem: Túl gyorsan jutottunk ezekhez az eszközökhöz, nem volt időnk beilleszteni őket már létező kultúránkba. (Sokakkal meg az a baj, hogy nincs semmiféle kultúrájuk, amibe bármit is beilleszthetnének.) Az effajta tanulás lassan megy. Emailt 20 éve használunk, de rengetegen ma sem tudják, mi a „tárgy” mező, […]