A YouTube Music kiismerte az ízlésemet

Piszok érdekes figyelni, ahogy az algoritmus feldolgozza a kapott inputokat. Kénytelen voltam átállni a YouTube Musicra, mivel a Google Play Music megszűnt és ez örökölte meg az olyan elszántakat, mint én is. Persze át lehetett migrálni a lejátszási listáimat, a feltöltött zenéimet és ő szolgaian le is követte a korábbi program logikáját, mégis hetekig tartott amíg megadtam magam neki és valóban ezt kezdtem el használni a bezárásra ítélt helyett.

És akkor galád módon elkapott és elkezdett kiismerni.

Ha betettem egy albumot és véget ért (én meg programoztam így nem tudtam helyből másikra csévélni) elkezdett számokat bepakolni egy végeérhetetlen playlistbe és zúdította bele a fülembe. Az első napokon még hibázgatott és olyankor felháborodva kaptam fel a fejem munka közben, hogy ugyan mi történt. De egyre ritkább az ilyen és ma észre sem vettem például, hogy ebédidő van, csak mikor a többiek kezdtek integetni az asztalom előtt. Elkapta az ízlésemet a dög, de a java még csak most jön!

Valahonnan megtudta, hogy én igazából elvagyok a 80-as évek elejének a slágereivel, ami mindedig féltve őrzött titokként szégyelltem. De ez elkezdte a Rammstein, Led Zeppelin, Európa Kiadó háromszög közé bedobogatni a dalaikat. Egy idő után észrevettem a kis dögöt, hogy mit csinál és elkezdtem további bíztatást adni neki és jeleztem ha tetszik valami. Mostanra közel tévedhetetlen, néha olyan dolgokat is bekever a listába amiről sosenem hallottam és jók!

A technológia, kérem, bámulatos. (A Föld pedig banán alakú.)