2018 menthetetlen?

Amennyiben nem vagy elégedett a Fidesz kormányzásával, akkor elég elkeserítőnek tűnhet a jövő. Leváltható-e a kormány választásokkal, leváltható-e a jelenlegi keretek között?

Az elmúlt időszakban a pesszimizmus bugyog fel szinte mindig, amikor az ismerőseim politikáról beszélnek. Persze ez főleg annak tudható be, hogy az én ismerőseim nagyrészt nem elégedettek a Fidesszel. A csalódottól a nácit kiáltóig mindenféle hangot hallok, jó részükkel egyet is értek.

A legpesszimistább narratíva szerint a Fidesz szabad, demokratikus választásokon már nem is váltható le. A pálya nekik lejt, az emberek birkák és mindig épp elegen lesznek arra, hogy konzerválják az állapotot. De van aki szerint ha előállna az a helyzet, hogy egy potens erő kerül a ringbe, akkor a Fidesz szimplán betiltaná a választásokat vagy elcsalná. A végeredmény az lenne ebben a narratívában, hogy végül majd a fegyverek kergetik el őket, de akkor jaj nekünk, mert azokat a fegyvereket még rosszabb arcok fogják majd.

Aztán van az a vélemény, hogy a választásokon a kormányzáshoz szükséges erőt csak koalícióval tudja megszerezni a Fidesz. Ilyenkor kerül elő a Jobbik neve. A koalíciós találgatásokról nekem nincs túl nagy véleményem, erről írok is később, de az elmúlt hónapok alapján én a Jobbik-Fidesz felállást kevésbé tudom elképzelni, mint egy Fidesz-LMP verziót. Nekem úgy tűnik, hogy az LMP megpróbálja a Fidesz által már egyszer előadott kottát újrajátszani.

Vannak, akik szerint majd a Jobbik győz. A Fidesz max. csatlósként jöhet szóba. Hát nem tudom, én ennek se látok igazán nagy esélyt, de másfél év nagy idő.

Ahogy lesz úgy lesz

Szerintem a lövöldözésnek és a forradalmi hangulatnak viszonylag nagy esélye van, de nem 2018-ban. A tizennyolcas választásokba ugyanis bele fog állni mindenki, akit ma ismerünk (és talán ismeretlenek is), ami megadja majd a legitimációját a folyamatnak, miközben a Fidesznek nem lesz igazán oka aggódni az eredmény miatt. Meglesz a demokratikus klisé, nincs miért izmozni.

Jómagam a Jobbik-Fidesz koalícióban nem nagyon hiszek. A Jobbik számára a koalíció csak a miniszterelnökség hozzájuk kerülésével képzelhető el, ha nem akarnak a MIÉP, az MDF és valamilyen szinten a KDNP sorsára jutni. Orbán Viktornak meg elképzelhetetlen, hogy ne ő legyen minden magyarok miniszterelnöke. (Ha csak nem menekül ki Köztársasági elnöknek, de az túl súlytalan neki, szerintem.)

Na és az összefogás?

Abban vagyok csak biztos, hogy a jelenlegi baloldalinak nevezett pártok teljesen esélytelenek a következő választásokon, ha csak nem gyakorolnak nagy önkritikát minél hamarabb. (Erre úgy vélem nincs sok esély.)

Az elmúlt hetek bohóckodása az összefogással, amiből helyből elkezdték kiszórni a tagokat, egyértelművé tette, hogy Gyurcsány vezetésével csak újra le akarják osztani ugyanazt a pár ezer szavazót, aki megvan már és nem hisznek a nagyobb eredményben.

Ami azért nagy hiba, mert úgy nem lehet mozgósítani, ha már eleve azt kommunikálod, hogy nem baj, ha eredménytelen leszel. Az meg még rosszabb, ha azt mondod: ha ez se jön be, akkor inkább feloszlunk. Uram atyám, akkor inkább tegyék meg most és hagyják erőlködni azokat, akik tiszta szívvel bele mernek állni a versenybe. (A DK és az MSZP egyébként már eljátszotta ugyanezt a forgatókönyvet a kvótanépszavazás előtt, láthatjuk micsoda remek eredménnyel.)

Az az igazság, hogy a jelenlegi pártokra ráégett minden mocsok és egyszerűen, mint brand buktak meg. Van egy ehhez képest nem elhanyagolható táboruk, persze, ami folyamatosan fogy az elmúlt években. A fent említett cirkusz csak arra volt jó, hogy egyértelművé tegye, ők már nem a jövőnek, a teljes társadalomnak játszanak, csak ennek a rohamosan fogyó tábornak, amiből még páran meg tudnak élni. Uraim, a következő generáció Thürmer Gyuláit látjuk megszületni éppen.

Pár éve, amikor Bokros még az MDF kebelén belül akarta megváltani az országot (egyébként nagyon szimpatikus mondandóval) készült egy plakát, ha jól emlékszem zöld háttéren vigyorgott rajta Lajosunk, az ifjabb Habsburggal közösen. Emlékszem, hogy megálltam és néztem a plakátot, éreztem, hogy a történelmi kontextus még megkövetelne egy Szulejmánt vagy egy Sztálint legalább. A magyar nép zivataros századaiból alcímmel. De most Bokros tizenkilencre lapot húzott, mert a jelenlegi viszonyok között Gyurcsánnyal együtt mutatkozni még kínosabb egy plakáton, mint egy labanc császár ivadékkal.
Jól van hagyjuk a viccet.

A messiás várás

Másfél év nagy idő. A politikában meg még inkább. Másfél év telt el nagyjából azóta, hogy elkezdtek megjelenni a nagy kék plakátok fehér felirattal, riogatva az asszonyokat erőszakoló, kultúrát leromboló migránsokkal. Egy éve ilyenkor Merkel a közvélemény-kutatások mélypontján volt, most újra indul, meggyőző támogatottság mellett a választásokon. De egy éve még Erdogan az EU-t csuklóztatta, hogy bevegyék végre, most meg már nem is kér belőlünk. Szóval, hogy jövőre itt mi lesz a fene tudja.

Épp emiatt előfordulhat az is, hogy a következő választásoknak sokkal színesebben ugrunk majd neki. Előkerülhetnek új arcok, pártok, szervezetek, akik akár fel is boríthatják a jelenlegi erőviszonyt.

Másrészt van egy olyan kimenetel is, ami talán a legegészségesebbnek tűnik számomra az időnek ezen a pontján, aminél az emberek elkezdenek a saját érdekeik mentén politizálni. Azt gondolom, hogy sok kisebb, de egymástól karakteresen megkülönböztethető politikai formáció erősebb tudna lenni, mint az erőszakoltan egybe préselt egységpártok. Ha a jelenlegi politikai paletta szereplői érthetően és hallhatóan el tudnák mondani, hogy mitől különböznek egymástól és egyáltalán miért éri meg elgondolkodni rajtuk, mint alternatíván, akkor már nagyot lépnénk előre. Aztán, ha van értelme az így megcombosodott kishalak összeállhatnak halrajjá is, lelkük rajta.

Jelen pillanatban nincs igazán olyan formáció, ami valódi válaszokat képes adni a valódi embereknek. Ha programról, helyzetről van szó, akkor mindenki ideológiai sablonokat vesz elő (jobb esetben). Én itt kezdeném a felkészülést a választásokra, a kérdések felfedésével a valódi válaszok keresésével. Párt és szervezeti szinten.

2018 még nem veszett el, de csak nagyon kevés kell hozzá, hogy végképp kimondhassuk: már nyerhetetlen.

(Borítókép: www.azsae.org)