Felmondás #6 (A pénz boldogít.)
A világ legnagyobb hülyesége, hogy a pénz nem boldogít.
Ma végül kiborult a bili, mivel nincs fizetés ezért csoportosan felmondtunk és/vagy kirúgtak minket. Én az előbbi csoportba tartoztam. Arra az ígéretre, hogy majd 2 hónap múlva fizetnek, ha addig dolgozom tovább csak nevettem.
Miután udvariasan – a helyzethez képest – elváltunk a főnökkel leültem a cég előtt a járdára és hallgattam ahogy a többiek ijedeznek. Végtelen nyugalom áradt el bennem, de egy másodperc múlva, ahogy felnéztem a felhőkre belém hasított egy olyan érzés, amit évek óta elfelejtettem: véges a pénzem. Rá egy pár órával hazafelé menet beugrottam a Lidlbe és mintha egy rossz időutazásban lennék: megálltam a párizsi, olcsó zsemle részlegnél és bepakoltam őket a kosárba. Amíg nincs új meló visszaesünk erre a szintre.
Nagyon könnyű megszokni, hogy sonkát veszel, goudát és Pick szalámit, nem pedig trappistát és párizsit. A kettő között annyi a különbség, hogy van rá pénzed, a jobbra. Hogy nem gond elmenni 2-3 sörre meg egy hermelinre. Bármikor.
Szóval a pénz kibaszottul boldogít és aki mást mond az bolond.