Tél Újbudán

Amikor 11, bocsánat lassan 12 éve, Budapestre költöztem minden reggel keresztülvágtam a Feneketlen-tó melletti parkon. Akkor még a játszótér jóval szerényebb, a Park Színpad nem szabadtéri kocsma, hanem kulturális létesítmény volt. A tó körül, ahogy Zsófi Nagymamája mindig elmondta, a diákok eldobálták a joghurtos flakonokat és még nyoma sem volt futópályának.

Az egész hangulata azonban ugyanolyan volt akkor is, mint ma, ahogy már a munkából hazafelé tartva végigsétáltam a park mentén. A fák közül előbukkanó tó, a templom két tornyának a tükörképe ez az igazi 11. kerületi hangulat. Gyönyörű minden évszakban és nem telik el úgy nap, hogy elhaladtomban ne érezzek késztetést arra, hogy lefényképezzem.

A hétvégén nem is álltam ellen neki. Épp alkonyodott, ahogy Zsófival, Dáviddal és Bandival arra sétáltunk. Bandit kísértük a buszhoz, indult Fehérvárra. Épp csak egy pillanatra álltunk meg, de Zsófi is helyből fotózni kezdett.