Ez a tartalom 2015. december 24. napon került közzétételre. Előfordulhat, hogy elavult vagy már nem releváns.
Ülök a laptoppal az ölemben, a gyerekek a fenyőfa mellett a karácsonyi ajándékaikkal játszanak, mellettem szól Zsófi karácsonyi YouTube lejátszási listája, végtelenítve. Békés életkép, pedig az elmúlt tizenvalahány óra tartogatott némi feszültséget, visszagondolva kicsit janikovszkys a sztori.
Azzal kezdeném, hogy az elmúlt napokban sem igen sikerült kialudni magunkat ez már eleve könnyen vezet feszültségekhez. Ennek ellenére jól tartottuk magunkat, a karácsonyfa volt az érisz almája idén (is).
Tudni kell, hogy kevés dolgot utálok jobban, mint karácsonyfát faragni. Elsősorban azért, mert nincs hozzá eszközöm. Minden évben megbeszéltem Zsófival, hogy faragtassa bele a talpba, de valahogy sosem jött össze. Vagy nem vitte el a talpat, vagy nem voltak hajlandóak rá, a lényeg az, hogy mindig a hideg erkélyen találtam magam, ahogy egy széles fejű csavarhúzót ütök a húsklopfolóval és forgácsonként faragom a talpba a fenyőt. Ezért tavaly nem kevés pénzmagért vettem egy állítható, bowdenes talpat. Sajnos, ha a fenyőfa törzse nagyobb, mint a talpban a lyuk, akkor cseszhetem a szupermodern talpat.
Nehezen aludtak el a gyerekek, így 11 múlt, mire nekiláttunk a karácsonyfa állításnak…
Még egy kitérő. Ígérem az utolsó. Mivel nagy a család és földrajzilag is viszonylag távol vannak, a karácsonyi ünnepek nálunk feszes programmal zajlanak. 24.-én reggel-délelőtt négyesben karácsonyozunk otthon, ezért már 23.-án este felállítjuk Zsófival a fát, hogy reggel már bontogathassanak alatta a gyerkőcök. Így van csak esélyünk saját karácsonyra, mert délután már a budapesti nagyszülőkhöz megyünk, ahonnan hajnalban indulunk a pécsi nagyszülőkhöz, aztán onnan 26.-án a nagykovácsi nagyszülőkhöz. Ha Apámék a válás után külön költöztek volna megoldhatatlan helyzetben találjuk magunkat.
…és rá két másodpercre kezdett eldurranni a fejem, mert a fa törzse jó másfél centivel volt nagyobb, mint a talp. Elsoroltam a szintén egyre idegesebb feleségemnek, hogy minden évben egy dolgot kérek tőle (legalábbis karácsonyfával kapcsolatban), hogy férjen bele abba a tetves talpba. Ő elég el nem ítélhető módon arra hívta fel a figyelmemet, hogy akár vehetném is én a fenyőt és ezentúl ezt intézzem én, ő ugyan még egy karácsonyfát nem vesz meg. Megállapodtunk, mint minden évben eddig, hogy ezentúl én vásárolom a fát. (És hozom haza a hátamon – így Zsófi)
Miután túllendültünk azon, hogy fél 12 tájban én nem kalapálok és nincs is mivel és egyébként is, tele a hócipőm az egész világgal, találtam egy kalapácsot és egy spaklit, amikkel kb. 5 perc alatt középhangosan lefaragtam a felesleget. Zsófi fogta a fát és programbeszédet tartott arról, hogy nem is nehéz, szerencsére elég vizes a fatörzs. Ebben egyébként igaza volt – mindkettőben – de nem voltam abban a lelkiállapotban, hogy ezt elismerjem. Végül a konyhapapírba tekert spatula elég hangosnak bizonyult, hogy az utolsó ütésnél Dávid felébredjen rá.
Innentől a békés karácsonyfa díszítés és ajándék csomagolás vibráló idegrendszerünk játékává vált. Valamelyikünk altatta mindig az elég élénk fiút, míg a másik igyekezett haladni. Negyed egy tájt úgy éreztem, hogy ez parttalan, és Dávidot kiültettem a kanapéra, instruáljon minket. Innentől gyorsan haladtunk, csak az öröm kurjantásokat hallató Dávidot pisszegtük folyton le. Meg leszedtük a nyakáról a gyöngyfüzért mikor igyekezett megfojtani magát vele, meg kiszedtem a kezéből a gömböt amikor labdázni akart vele. Élt a gyermek, na.
Negyed kettő körül kerültünk ágyba, az aggasztóan eleven Dávid közénk került. Innentől egy óra feszült idegállapotú birkózás következett, az aludj már büdös kölyök, ne ugrálj a hasamon, ne csípj, ésatöbbi jegyében.
Hajnalban Zsófi arra ébredt, hogy Cili rázza a kezét, ekkor ők keresztbe fordultak a lábunknál az ágyban amit nem értettem mert innentől állandóan azon aggódtam, hogy arcon rúgom valamelyikőjüket. Egyébként Dávid kiszorított az ágy szélére, így oldalt fekve kellett aludnom, rajtam a fiú, mellettünk egy lovashadosztálynyi üres ágyfelület. Ja, lábunknál a lányok.
Aztán fél nyolc tájban megkaptam a feladatot: mikor Zsófi köhög gyújtsak csillagszórót, indítsam el a telefonról a lejátszási listát és fényképezzem a gyerekeket. Ja, meg csöngessek a Jézuska helyett, ugye. Ez legalább 6 kezet feltételez.
- Első köhintés, még éppen félúton jártam a konyhából, a csillagszóróhoz a korsó vízzel.
- Második köhintésnél a második gyufa kezdett a körmömre égni, de a rohadt csillagszóró nem égett még mindig
- A harmadik köhintésnél a YouTubenak nincs hangja, a csillagszóró háromnegyednél tart.
Feladtam, jöjjenek. Most békesség van, megérte az egész. Ideje valami rövid után nézni.
31 hozzászólások
Az egyik legtipikusabb karácsonyi háztartási baleset lenne
mire gondolsz?
Hát a fabefaragás
Dorka Kis liked this on Facebook.
Lóránt Garai liked this on Facebook.
Zsófi, hogyhogy nem volt nálad a mérőeszközöd, amivel az ablaktávot is mérted? 😉
Juli Koltai liked this on Facebook.
András Román liked this on Facebook.
Dorottya Ökrös liked this on Facebook.
Csiki-Mara Viktória liked this on Facebook.
Patyiné Hutter Bernadett Réka liked this on Facebook.
Ange Fodor liked this on Facebook.
Balázs Lay liked this on Facebook.
Gabor Holczer liked this on Facebook.
Ildikó Csató liked this on Facebook.
Kinga Bentzik liked this on Facebook.
Erika Horvai liked this on Facebook.
Sárics Tamás liked this on Facebook.
Irena Gajewska liked this on Facebook.
Janos Vikol liked this on Facebook.
Eszti Pesti liked this on Facebook.
Tilly Mariann liked this on Facebook.
1998-ban volt az utolsó igazi fánk. („Megérkezett a farsangi fánk. De az emberek nem akarták levinni a pincébe.”)
Akkor annyit káromkodtam fabefaragás örvén a teraszon, hogy a feleségem – karácsony szentségére való tekintettel – javasolta, hogy jövőre vegyünk műfenyőt.
Azóta áldott békében telnek az ünnepek és a tűlevelekkel sincs gond.
Péter Tajthy liked this on Facebook.
Gehér József liked this on Facebook.
Éva Bentzik liked this on Facebook.
Nóra Várszegi Kollár liked this on Facebook.
Zsuzsanna Karszt liked this on Facebook.
Ilona Ádám liked this on Facebook.
Krisztina Harsányi liked this on Facebook.
Nikolett Kránicz liked this on Facebook.
A hozzászólások lezárva.