Bükk túra 3. nap

Megérkeztek a három napos hétvégére a vendégek a Fehér Sas Panzióba. Nagyobb svédasztal, több foglalt asztal, szertelenkedő gyerekek között ettük a reggelit.bAlaposan bepakoltunk, hogy bírjuk jó darabig a gyaloglást. Szürke felhős idő volt, de jóval melegebb. Ahogy elindultunk a kiírtott fenyvesek, sarjerdők között előtűnt a napocska és kezdett vidám hangulatú lenni a táj. Én a Bükköt nem ismertem. Egész másra számítottam. A mai napra a kilátó köveket, pisztráng evészetet és hazafelé a Pálos romokat terveztük. Az első állomás a látó kövek voltak. A tériszonyt lekűzdve másztam ki a magas sziklára. A távcsőben a Tátráig lehetett újra látni. Pár szívroham után lejutottam a szikláról és vidáman ereszkedtünk lefelé a következőig. Reggel előny, hogy a legmagasabb pont közelében lakunk, este meg átok. De még töretlenül ereszkedtünk és több gyönyörű kilátópontot néztünk végig. A kedvencem a Miskolc és a távolban a tokaji hegy panorámája volt. Végül a délután derekán leereszkedtünk a lillafüredi pisztrángoshoz. Kilométer hosszan álltak az autók az út szélén. Nem vagyok kiálhatatlan ember, de véleményem szerint aki autóval jár egy ilyen hegyre nem érdemli meg a pisztrángot. Dehát a világnak vannmég hova fejlődni! 20 percet álltunk sorba, jelezték, hogy 40 percet kell várni a kajára. Úgy döntöttünk, hogy 2 sört kérünk fejenként, egyet csendesen elszopogatunk a hal érkezéséig, a másikban megúsztatjuk. Sajnos a halat előbb hozták ki, mint az italokat. Azért túltettük magunkat a dolgon, 5 körül jöttünk rá, hogy az út felénél járunk és innen egyenletesen, 12 kilométer alatt fel kell jutni újra 880 méterre a panzióhoz. Alaposan kiléptünk és egy helyen rövidítésként bevállaltunk egy ösvény nélküli hegyoldalt is. A jutalom újabb gyönyörű panoráma lett. Innen elkezdtünk a Nagy-Hetemér felé ereszkedni. Bandi egy rétet képzelt bele, a térkép alapján mi Lacival egy szurdokot. Mindenki tévedett, egy hatalmas, függőleges sziklák tetején megbúvó plató lett. Kicsit anyáztam amíg fel és lemásztunk, de a naplemente fényében gyönyörű volt a táj. Innen Szentlélekre sétáltunk, ahol megpihentünk a kolostor romok mellett. A szürkületben indultunk az utolsó szűk 7km-re, felmászni a panzióhoz. Műúton mentünk végig miközben ránk sötétedett. A telefonok lámpái csak szűk körben világítottak, körülöttünk a sötét erdő, felettünk a csillagok és a hatalmas kerek telihold emelkedett ki a felhők közül. A távolban Miskolc fényei, a közelben nyugtalanító éjjeli hangok. Fél 10re értünk a meleg és barátságosan világos panzióba vissza. Újabb 26 km, ezzel az elmúlt 3 nap összesen 74-re nőtt. Holnap szűk 30 vár ránk, de most már jó éjt!