Kivártam

Ma reggel, a fenét reggel, hajnalban keltem, hogy lejussak a balatoni nyaralóba, át kell venni egy küldeményt, amit a Posta most hajlandó kiszálltani, soha máskor. A péntek reggeleim mindig ilyen hétzáró adminisztratív dolgokról szólnak, sok levelezés, jelentés írás és társai. Ez pont olyan munka, amit itt a vonaton remekül el lehet végezni, ha van neted, laptopod. Ez mára triviális, de nem volt mindig az.

Az én első laptopomat, egy Dell gépet, Gyuri barátomtól kaptam. Mai szemmel nézve egy rohadt nagy fekete tégla volt, kinézetében valami olyasmi, mint a mai Thinkpadek, márhogy három Thinkpad egymáson. Súlya is volt rendesen, a gép fémvázba volt beleépítve, komoly vastag csavarok tartották össze az egészet, súlyzózni lehetett vele. De alapvetően funkcionalitásában nem különbözött a mai céges géptől, viszonylag hosszan bírta az akkumulátor és remekül lehetett irodai programokat használni rajta. A nagy hiányossága a net volt, márpedig én már akkor is leginkább oda dolgoztam. Kellett FTP meg hasonló nyalánkságok. Kétezres évek eleje.

A mobilinternetet akkortájt aranyárban adták és nem ilyen 3-4-5G volt hanem GPRS alapú netezés. A GPRS-t tudnia kellett a telefonodnak, aztán kellett egy adatkábel a gép és a mobil közé. Ja és egy tárcsázó program is, de nem az OS natív dialer programja, hanem minden mobilszolgáltató más programot használt, más kábelt. Remek volt. Ezt a rendszert összeszerelni is negyed óra volt. Minden bebootolt, aztán összedugdostad, a telefonhoz készült drivert 2-3 alkalom után mindig újra kellett telepíteni és ha már el is indult egy csomó helyen nem volt térerő. Ha szétszakadt a kapcsolat lutri volt, hogy mennyire könnyen épül újra.

Hát ez mostanra elképzelhetetlen nyűgnek tűnik.
Amikor 2008-ban a nászutunkon Angliában voltunk, akkor a London – York távot egy gyorsvonattal tettük meg. Nagy meglepetéssel figyeltem, ahogy felültek az emberek, kicsapták a laptopot és minden franc nélkül csak szimplán dolgoztak utazás közben. Semmi vacakolás a telefonokkal. Hát itt tartunk már mi is, nem most értünk ide, de azért a lemaradás megvolt ebben is.

Mikor felültem a Kelenföldön fél hat körül kinyitottam ezt a laptopot és lezavartam a mai munkám felét mire Lepsényre ért a vonat. Akkor dőltem hátra és jutott eszembe mindaz a baszódás, amit fent leírtam. Most mindjárt Siófok és egy órára kicsekkolok. A munkaidő hivatalos kezdésére már a nyaralóban leszek és innen lehet folytatni a munkát.

Vannak ilyen dolgok, amiben nagyon hiszel, hogy megtörténhet és amikor megtörténik már egy egészen más ember vagy, mint amikor még csak remélted. Én erről ami most van ma reggel 18 évesen álmodoztam, most 44 vagyok. Kivártam.