Ami biztos, hogy a NER első napjától kezdve gyorsuló ütemben távolodik a demokratikus és jogállami sztenderdektől. Az új alkotmány bevezetése óta Magyarország már nem demokrácia. Sokan próbálják címkézni: választási autokrácia, spin-diktatúra és sorolhatnánk, de azt hiszem, mindenki téved: ez egy prototípus. Még csőben van és nincs készen. Egy út a teljes autokratikus hatalomgyakorlásba a demokratikus keretek közül.
És ez az, ahol minden jövőbeli gondolkozás léket kap: nincsenek szilárd szabályok. Nincs mihez tervezni. Mivel egy választást kéne megnyerni ezért demokratikus alapokból indulnak ki a résztvevők, leszámítva a Fideszt, aki folyamatosan tágítja-szűkíti a játéktereket. A sajátját tágítja, a többiekét szűkíti. Egy dolog van, amit a Fidesz nem tud korlátlanul befolyásolni egy választáson: a szavazó.
Ha kiír egy választást, akkor ha nem is egyenlő esélyekkel, de van egy olyan kimenet is, ahol nem ő nyer, mert elegen szavaznak arra, hogy elegük van a NER-ből. Ez az a veszély, amit leginkább pénzzel lehet semlegesíteni. Ha megfelelő időpontban pénzt ad az autokrácia a választónak, akkor az harsány örömében rövid időre elfelejt minden bajt és hálásan behúzza az ikszet.
Jelen pillanatban az látszik, hogy a Fidesz nem tud elég pénzhez jutni. A cselekedeteik alapján ez zavarja őket, de valami fura oknál fogva még nem találták meg a megoldást. Én már évek óta úgy gondolom, hogy eljön az a pillanat, amikor a király meztelen:
Remek rendszer volt, hatékony. Pech, hogy addig lopott, amíg már nincs mit. Elfogyott. A gonosz EU (Brüsszel) nem ad nekünk több pénzt, amit ellophatna, itthon meg már nincs senkinek igazán. Bár Matolcsy még belengette tegnap, hogy ami még maradt azt szeretnék maguknak. Meg vannak még ingatlanok is, autók. Földek. Ezt még éppen el lehetne lopni csak már nincs hova meg nincs kinek eladni, nem tudják közpénzjellegtelenűvé tenni. Azért ne aggódjunk, meg fogják próbálni.
Oroszország nem fog pénzt adni, eddig sem adott.
Kína nem fog pénzt adni, eddig sem adott.
Azer… jó hagyjuk. Nem fog.
Az EU nem fog pénzt adni, pedig eddig adott
Ha Orbán nem oldja meg valahogy a pénzkérdést, akkor jövőre van esély rá, hogy annyi dühös, de legalább elégedetlen ember lesz, hogy bárhogy is döntik a pályát a többség nem náluk lesz. Érdekes kérdés, hogyha ez egyértelművé válik számukra, akkor hagyják-e egyáltalán megtörténni a választásokat.
És itt tegyünk még egy gondolat kitérőt. Ha és amennyiben megtartják a jövő évi választásokat és ott Orbán veszít vajon átadja-e a hatalmat? Ez legalább akkora kérdés, mint a választás maga.
Mitől más Magyar Péter játéka?
A jelenlegi választási rendszer, ezt már sokan leírták, arra épül, hogy van egy nagyobb és egységes tömb, vele szemben pedig szétforgácsolódott kisebb egységek. A nagyobb tömbnek elég a bő egyharmad közeli eredmény ahhoz, hogy megszerezze az 50%+1-et. Utána pedig nagyon kis ugrással akár a teljhatalmat biztosító kétharmados eredményt is el lehet érni. Ez a teljesen egy irányba húzó töredékszavazatok logikájával, a győztes mindent visz elv alapján magyarázható. A korábbi választási rendszer a vesztesnek is adott kompenzációt, így a leadott szavazatok ha győzelmet nem is hoztak egy kerületben, de nem vesztek el végképp, mint ma.
Ez a rendszer nagyon jól működik, ha nincs egységes ellenzéked. De amennyiben az ellenfeleid összefognak és egy tömbként felnőnek melléd, akkor a rendszer billegni kezd: a győztes mindent visz már kevésbé érvényesül. Ezt próbálták 2010 óta a korábbi pártok elérni. Különböző formációkban próbáltak összefogni, együtt indulni, szavazatot maximalizálni. A matek szerint az utolsó verzió, amikor mindenki egy zászló alatt indult akár működhetett is volna, csak nem bírtak valódi közös arculatot felmutatni, így a jobboldali szavazók – a híres kiábrándult Fideszesek – nem rájuk szavaztak. Ahogy a párt nélküli szavazók is inkább otthon maradtak.
Úgy tűnik, hogy ez változott most meg. Eljutottunk oda, hogy egy verziót nem próbált még ki a NER ellen szavazó társadalom: ez pedig a teljes blokkosodás. A korábbi politikusoknak sosem volt érdeke, ezért a szavazóik a ’22-es vereség után egyszerűen elhagyták őket. És ebbe a politikai vákuumba lépett be Magyar Péter, aki adott egy felháborodott interjút a Partizánnak és kitárult előtte egy nagy üres síkság amin csak át kellett kellnie, a szavazók ott várták elanyátlanodva a túloldalon. Ő meg pont azt csinálta, mint korábban Orbán: ha talált egy bejátszható területet, akkor azt kihasználta. Gyorsan marginalizálta a korábbi formációkat és meglepően nagyot húzott a ’24-es választásokon.
Reakciók és félelmek
Magyar Péter fellépése egészen változatos reakciókat váltott ki minden szereplőből.
A Fidesz kezdetben a lekicsinylés, aztán gyorsan növekvő pánikkal a karaktergyilkosság irányába mozdult vele szemben. A pánik nőtt és nő most is, mert a karaktergyilkosság Magyar esetében nem ott hat, ahol kéne. Az egyetlen csoport, akik elhisznek Orbánéknak bármit a Tisza párt vezetőjéről: a korábbi ellenzéki formációk szemellenzős keménymagja. Érdekes látni, ahogy a korábban egészen különböző Fideszes és főleg DK-MSZP + szatelitpártok szavazói most közös ellenségképet találtak maguknak.
Sokan fenntartásokkal figyelik az elég semmilyen arcot mutató új néppárti politikust, de csendes támogatással: Orbánnál semmi sem lehet rosszabb. És persze ott van a pillanatok alatt kialakult vallásos Tisza mag, ami minden komolyan vehető pártnál van. Ami igazán furcsa, hogy Magyar Péter kicsit belemart a Fideszbe, és most már valóban látni kiábrándult Fideszeseket (!) az országban, de ami még nagyobb fegyvertény: elindult felé a passzív szavazók áramlása.
Magyar nagyon ügyesen, taktikusan beszél folyamatosan minden társadalmi réteghez és itt a lényeg a mindenen van. Máshogy politizál, mint ahogy a progresszív, városi értelmiség elvárná tőle. A Tiszának nem ők az etalon, csak az egyik csoport a sok közül. Ez persze basztatja az önérzetét ezeknek a szavazóknak, de vagy elfogadják az új helyzetet, abban bízva, hogy csak jobb lesz, vagy besorolnak abba a társaságba, akikről az előbb már írtam: számukra Magyar feketébb az ördögnél, még Orbánnál is. Különösen érdekes, hogy ezeknek az egyébként – korábban – gondolkodó embereknek nincs megfejtésük arra, hogy mi más lehetne. Saját alternatíva hiányában a NER fennmaradását támogatják.
Magyar Péter közben mindenkinek azt igyekszik elmondani, amit az hallani akar. Ha kell miskakancsónak öltözik, ha kell SUP-ról hirdeti az érdeklődőknek, hogy miként találunk vissza Európához, ha arra van szükség, akkor az aktuális fiatal barátnőjével hempereg a virágos fűben és szelfiznek a közösségi médiának.
Magyar Péter nem egyszerűen politikussá vált az elmúlt hónapokban, hanem brandé. Olyan, mint a Coca-Cola: életérzést közvetít, azt, hogy ez a szomorú és fekete-seggű ország tud vidám és erős lenni, ha hagyják neki. Ő csak annyit üzen, hogy hagyni fogja.
Egyébként ez kurva nagy innováció. Olyasmi amit mindig szerettünk volna átélni. Már így Magyarországilag.
Hogy lehetséges-e, arról majd a következő blogban írok.
(A megújult blog felületen visszakapcsoltam a kommentelési lehetőséget. Bíztatok mindenkit – közben enyhén rettegek a moderálás miatt – hogy használja.)