Annak, aki nem ismeri a téli Balatont ajánlom, hogy egyszer nézze meg magának. Tegnap szürke, felhős idő volt, minden szín kifakult és tompa. (Morogtam is, mert itt akartam kipróbálni az új fényképezőgépet, süthetne igazán a nap, milyen pech. Aztán nézegetve a képeket úgy döntöttem, hogy kivételesen feket-fehérre váltok, azt ritkán szoktam.) A partra húzott vitorlások ritmusa, a nyárra váró nyaralóház kapuján elburjánzott borostyán a világító szárával, a magányosan álló kis facsemete a vízparti sétányon, de a kedvencem a vizimadaras kép.
A hegy alatt van pár melegvízű forrás, a madarak mindig odagyűlnek télen. Emlékszem, hogy gyerekkoromban kijártunk oda, ez volt az a rész ami nem fagyott be és etettük a madarakat nagy kétkilós kenyerekkel. (Tudom, hogy ma ezt nem szabad, de akkortájt a madarak úgy tűnt igazán örülnek annak a nem nekik való tápláléknak.) Tegnap ugyan jég nem volt, de a két elszánt horgász mellett, akik a csónakban ültek ezernyinek tűnő különféle vizimadár ringatózott a vizen. Néha felrepültek hirtelen, nagy fekete felhőként eltakarva Szigligetet.
Jó volt. Nyugodt. A Balaton nyáron a legkevésbé érdekes, minden más évszakban egy egészen más világ.
A hozzászólások lezárva.