Kelenföld – Fonyód négy vonattal (frissítve: MÁV válasz)

Azt tudtam, hogy a balatoni vonatokon már csütörtök délután is sokan lesznek, ezért jó előre megváltottam a jegy.mav.hu felületén a jegyemet. Azt terveztem, hogy leülök a laptoppal és a majd két órás út alatt egy új fejlesztésemet megpróbálom belepakolni ebbe a blogomba. Így aztán olyan helyet választottam (egyszemélyes ülés), ahol se én nem zavarok mást se ők engem és, hogy biztos legyen a nyugalmam, kifizettem a pár száz forintos különbözetet az első osztályra. Így mulat egy magyar úr államcsőd idején, ugye.

Kelenföld – Lepsény

Jó húsz perccel korábban értem ki az állomásra (Kelenföld), ahol türelmesen várakoztam az elektronikus információs tábla előtt 13 percet, míg megtudtam, hogy melyik vágányról indul majd a vonat. Megnéztem persze a sárga Induló vonatok papírtáblázatot is, de nem egyszer jártam már úgy (igaz kisebb állomásokon), hogy nem oda érkezett a vonat, ahova állították. A kelenföldi elektronikus tábla egyébként tök jó. Lenne, ha mindkét kijelzője működne, de sajnos az egyik éppen halott volt. Így viszont fele akkora területen kellett volna felsorolnia az összes induló vonatot és Kelenföld nagyon forgalmas állomás, egyszerűen nem fértek ki. Egyébként infrastruktúrájában – a kelenföldi állomás – szerintem fel is nőtt a feladatához az elmúlt években, már ha épp működik.

Nem morogtam egyébként ezen (se akkor se  most) mert időben kaptam információt, bár az már akkor gyanús volt, hogy ugyanarról a vágányról még két vonatnak kellett volna már elindulnia, de mindkettő késéssel volt jelölve. Az indulásaik későbbi időpontot mutatott, mint az enyémnek a hivatalos rajtja. Így aztán lélekben felkészültem mindenre és felcaplattam a peronra. Az hazugság lenne, hogy kevesen voltunk a 4-es vágánynál. Három vonatnyi ember zsúfolódott össze, ebből két vonat a Balaton két partjára indult egy meg Fehérvárra. Ez így július elején, a be nem jelentett hatodik(?) covid hullám felfutásakor egy nem kívánt, de vidám kis csoportosulást eredményezett.

Tópart InterCity vagy a tatabányai gyors?

Szerencsémre a Tópart IC kocsiszámozása fel van tűntetve a peron előtti kerítésen, így szépen elgyalogoltam az egyes számú kocsi helyéig, ami a legutolsó a szerelvényen, így a tömeg nagyját elkerültem. Itt türelemmel várakozni kezdtem. Alig 20 perc késés után érkezett meg egy kis motorvonat, amire az volt kiírva célállomásnak, hogy Tatabánya, de a vasúti dolgozók hangosan lökdösték fel rá az embereket: ez a Tópart IC. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a kis Siemens motorvonaton nincs első osztály és egyes ülés sem. Találtam egy helyet egy kedves (és hozzám hasonlóan maszkos) hölgy mellett. Ő kedvesen elszomorított, hogy ez a vonat csak Fehérvárig megy, majd ott átszállunk egy másikra. Megbeszéltük a vasút helyzetét napjainkban és nagyon egyet tudtunk érteni.

Ahogy elindult a vonat jött is a hangosbemondó: elnézést kérnek a kedves utasoktól, de a szerelvény csak Lepsényig közlekedik (jó hír, néztünk egymásra: az már messzebb van, mint Székesfehérvár), ott majd átszállunk egy olyan vonatra, mint amilyennek lennie kéne. Lemondtam a webfejlesztési terveimről és elővettem a szülinapomra kapott Bereményi novelláskötetet. Nemsokára jött a kalauznő és jeleztem neki, hogy első osztályú jegyem van, tehát szeretném visszakapni a különbözetet és az IC pótjegyet, mert ez a vonat már többet késett, mint negyed óra. Mondta, hogy igen-igen, hát Lepsény után azért kapok majd első osztályú kocsit, de természetesen a jegypénztárnál visszakapom a pénzt. Ebben maradtunk, de a környező utasok véleménye az volt, hogy egy huncut garast nem fogok én visszakapni, amit nem tudtam megcáfolni, de a remény, az utolsó kis virág – mutattam rá – még megmaradt nekem. Ebben maradtunk, sűrű fejcsóválások közepette.

Nem szeretem azt a kitételt, hogy nem ez minden világok legjobbika, mert nincs összehasonlítási alapunk. Ha tudnánk ugrálni párhuzamos univerzumokba, akkor biztos találnánk egy olyat, ahol ez az egész nem is történik meg és én egyszerűen lejutok Balatonra, de a rendelkezésünkre állóban az 573 szó leírásával elmesélhető események még csak a kezdetet jelentették.

Lepsénytől Lepsényig

Lepsényre befutva a hangosbemondó tájékoztatott róla, hogy miután mi megérkezünk a peron másik oldalán található vágányra be fog állni egy vonat, ami a Balaton irányából érkezik és kicserélik az utasokat a szerelvények között. Ezt halva jóízű hahotára fakadtam, főleg miután a tájékoztatás folytatódott, miszerint addig maradjunk a helyünkön, amíg beérkezik ez az ellenvonat, mert esik az eső és nem szeretnék, ha eláznánk. Jól esett ez a figyelem.

Így aztán vártunk, megjött a vonat és akkor egyszerre letódult mindkettő szerelvényről az összes utas. Azok is, akik Budapestre és azok is akik Keszthely felé utaztak. A probléma ott volt, hogy a két tömeg pont az ellentétes oldalra igyekezett és kevesekben volt meg a türelem szép erénye. Mindkét utazóközönség elég felpaprikázott hangulatú egyénekből állt össze és sok csúnya szó hangzott el aznap.

Az anyák csuklottak, a szentek, Jézus Krisztus és az Atyaúristen elszomorodtak.

Ám végül nagy nehézségek árán sikerült megcserélni a két vonat rakományát. Én megkerestem az első osztályú kocsit és leültem arra a helyre ami a jegyemen állt. Szerencsémre éppen üres volt. De mások úgy érezték, hogy a helyfoglalás nem számít és komoly viták alakultak ki olyan személyekkel akik bőszen lobogtatták első osztályra szóló jegyeiket olyan embereknek akik azzal érveltek, hogy „dehát ez másik vonat”.

Ami elromolhat az el is romlik

Végül nagyjából mindenki elrendeződött, amikor végigrohant egy vasutas a sorok között és megkérte az utasokat, hogy szálljanak le és az első vágányra szíveskedjenek átfáradni ahonnan egy újabb vonat majd elvisz minket Siófokig, mert ennek sajnos elromlott a mozdonya. Így aztán összecuccolt újra az egész bagázs és nem kevés egymás lábán tiprás után lekászálódott a vonatról. Pechünkre éppen abban a pillantban indították el Budapest felé a mi előző vonatunkat, amikor a tömeg nekilátott átkelni az egyes vágányon álló harmadik vonatunk irányába. Tragédia nem történt ugyan, de a felborzolt idegeknek nem tett jót. Egy mellettem elfutó mávos például hangosan szidta az összes idióta utas kurva anyját.

Az új vonat, ami pont ugyanolyan volt, mint amivel Budapestről megérkeztünk (tehát az első osztályú jegyemet egy helyben üldögélve kb. 15 percig tudtam érvényesíteni) és az állt rajta, hogy Fonyód. Én éppen addig terveztem utazni, úgyhogy elégedett voltam, de többen aggodalmuknak adtak hangot, hogy lesz-e újabb átszállás, ha Fonyódnál tovább akarnak menni. Megnyugtatták őket, hogy lesz, ne aggódjanak. Úgy tűnt ambivalens érzéseik támadtak a hír hallattán és hát ki szólhatná meg őket, hiszen éppen a harmadik vonatra szálltak fel egy olyan távon ahol ez nem volt indokolt.

Lepsénytől Siófokig

Szabadi – Sóstóig eseménytelenül telt az utunk, itt az új kalauz (fiatal nőből idős férfivé avanzsált, tiszta Fideszes rémálom!) elmondta, hogy ez a vonat ugyan továbbmegy Fonyódra, de azt ajánlja mindenkinek, hogy szálljon át arra a vonatra, ami Siófokon utolér minket (közben megfejtettem, hogy ez a Tópart után másfél órával induló következő IC volt), mert az előbb fog továbbmenni, mint a mi monotorvonatunk, pluszban ez minden állomáson és megállóhelyen megáll, míg az meg nem. De(!) aki nem csak Fonyódig utazik annak választása sincs, mert Keszthelyre csak azzal tud menni. Voltak idegesebb népek, akik felkérdezték a kalauzt egy ötödik vonat lehetőségéről, amiből egy kis pofozkodás és ordítozás lett végül.

Siófoktól Fonyódig

Hát így érkeztünk meg Siófokra, ahol valóban beállt egy IC és volt neki első osztályú kocsija is! Itt találtam egy szimpatikus fülkét, ahol csak egy rezignált férfi utazott. Rövid társalgásba merültünk, ő ki volt akadva, hogy 20 percet késik már ez a fránya vonat. Hosszan tudott erről a témáról beszélni, én csak egy lefitymáló félmosollyal hallgattam, majd triumfáltam nála a sztorimmal. Belátta, hogy nem csak neki nehéz, de elkezdett aggódni, hogy a szerencsétlenségünk vajon nem ragad-e át az ő vonatjára is. Abban végül kiegyeztünk, hogy ez senkinek nem lenne jó. Innentől már esemény nélkül jutottam el Fonyódra, több, mint egy és negyed óra késéssel.

Az első utam a jegypénztárhoz vezetett. Fel voltam készülve a párbeszédre, jó előre elhatároztam hogy nyugodt és udvarias leszek, amikor a panaszkönyvet elkérem és így is lett. Miután sikerült megértetnem az amúgy nagyon segítőkész pénztárossal, hogy én a Budapestről késéssel érkező vonat miatt akarom visszakérni a jegyem árát és nem a Budapest felé tartó nemzetközi vonat miatt (mindkettő több, mint egy órát késett, hát érthető, hogy megkavarta szegényt) közölte, hogy online vásárolt jegyet nem tud visszatéríteni. De ad egy kártérítési nyomtatványt azt postázzam el a MÁVnak és majd ők fizetnek 30 napon belül. De besegít, kiad egy igazolást nekem, hogy tényleg így jártam. Ezekután a panaszkönyv felett elszomorkodtunk a világ állásán, majd kölcsönös tisztelettel elbúcsúztunk egymástól.

Hát így jutottam le majd másfél órás késéssel Budapestről Fonyódra, élménynek rossz, de kalandnak jó volt.

Frissítés:

Pár nappal később az alábbi választ kaptam a MÁV-tól.

Tisztelt Utasunk!

 

Köszönettel vettük átalány-kártérítési igényét, mellyel kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatjuk:

A feláras vonatok késése esetén, az Utas átalány-kártérítésre jogosult a menetjegyen feltüntetett indulási állomás és célállomás között, célállomására, vagy átszállási állomására késéssel történő érkezés esetén, ha az útvonalra a meghirdetett csatlakozó állomások és csatlakozási idők figyelembe vételével adták ki a menetjegyet. Az átalány-kártérítés mértéke:

• 30 – 119 perc késés esetén a menetjegy árának 25%-a;
• 120 perc vagy annál nagyobb késés esetén a menetjegy árának 50%-a.

  Itt szeretnénk ugyanakkor tájékoztatni, hogy Társaságunk csak az 1.000 Ft-ot meghaladó összegű átalány-kártérítések kifizetését vállalja. Természetesen ugyanazon Utas több, egyenként 1.000 Ft-ot meg nem haladó kártérítése kifizetésre kerül, amint azok együttesen kerülnek benyújtásra, és összegük meghaladja az 1.000 Ft-ot.

  Az átalány-kártérítés részletes szabályait Üzletszabályzatunk III. Fejezet 1.3 pontja tartalmazza, melyeket ide kattintva tekinthet meg. Bővebb információért kérjük, hívja a MÁVDIREKT telefonos ügyfélszolgálatunkat az alábbi telefonszámon.

  Az Ön által igénybevett 1856 számú vonat késedelme alapján számított átalány-kártérítés összege 864 Ft, így annak kifizetése jelenleg nem lehetséges.

  Annak érdekében, hogy igényét későbbiekben más igényekkel összevontan érvényesíteni tudja, kérjük, hogy esetleges jövőbeni átalány-kártérítési igénye benyújtásakor jelen 117/26549/2022/START iktatószámunkra is szíveskedjék hivatkozni.

  A vonatkésés okozta kellemetlenségekért szíves elnézését kérjük.

Üdvözlettel:

MÁV-START Vasúti Személyszállító Zrt.
Ügyfélszolgálat

Postacím: H – 1426 Budapest, Pf.: 56.
Székhely: H – 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 54-60.
MÁVDIREKT: +36 (1) 3 49 49 49; +36 (20/30/70) 499 49 99
Fax: +36 1 511 2093
E-mail: eszrevetel@mav-start.hu
Web: www.mavcsoport.hu