Ez a tartalom legutóbb 2022. március 30. napon lett frissítve (eredetileg 2019. november 4. napon került közzétételre). Előfordulhat, hogy elavult vagy már nem releváns.
A múlt hét nagy részét Novigradban töltöttük, ahol nyaralni is voltunk júliusban. Én nagyon szeretem az őszi Adriát, fiatal koromban sokat jártunk Dalmáciába, Velence környékére vagy az Isztriára az őszi szünetben. Jó volt most a saját gyerekeimmel utazni ugyanúgy, ahogy Apu utazott velem anno.
Az alábbi fejtegetés a horvát tengerpart és a magyar „tenger” árait nézi, mindkét ország turista paradicsomát.
Most összeadtam a 4 nap költését és megerősítette azt amit már júliusban is néztem, hogy Horvátországban nyaralni nem drágább, mint a Balatonon. Az élelmiszerek jó másfélszeres áron mozognak (mondjuk a fonyódi Lidl sem a pesti árakon dolgozik), de a vendéglők, kocsmák, a szállás gyakorlatilag ugyanaz. Nincs különbség az árakban.
Annál nagyobb különbség van viszont a színvonalban!
A horvátoknál az az alap, amit a magyarok most kezdenek csak el a Balatonnál, hogy a vendég az első. Sok nyelven beszélnek, kedvesek és elképzelhetetlen az a színvonalnak nem is nevezhető kiszolgálás, amit a Balaton mellett papírtányéron, zsírban csöpögve, műanyag evőeszközökkel (jobbára koszos asztalon) vezetnek elő. A tengernél a vendéglő az abroszt, pincért, rendes étlapot és normális eszcájgot jelent.
És mindezt ugyanazért az árért kapod meg, mint a fáradt olajban sült hekket Fonyódon.
Na itt van a probléma nálunk. Bőszen európainak hívjuk magunkat, miközben a Balkán elhúz mellettünk. Az egészről az jut eszembe, amit az Azt meséld el Pista előadáson hallottam, amikor Örkény buzgón építi Dunaújvárost majd egyszercsak felhívják a figyelmét, hogy konkrétan a sárban esznek a munkások, mint a barmok. Úgy tűnik ugyanitt tartunk.
És ezért nem a kormányok a hibásak, meg a gonosz ellenségek a ruszkiktól a Soros Gyurkáig, hanem mi, akiknek nincs igényük ennél többre. Sőt romantikusnak és jópofa nosztalgiának tekintjük. Szomorú, na.
A hozzászólások lezárva.