Recseg ropog a munkahely

Fáradt vagyok.

A hétfők amúgy is nehéz esetek, de a mai egy olyan hétfő, ami egyben egy utolsó csepp a elmúlt két hónap poharában. Állati stresszes a munka, mert esik szét darabjaira minden. Sok feslő szál most ért össze és begyorsult a folyamat. Izgalmas időszak következik, hogy túléli-e hosszú távon ezt a mélypontot a szervezet vagy megszűnik a jelenlegi formájában.

Erre rakódik rá az hogy a kollégák 95%-ban kiégtek. Minden cégnél jellemző a 2-3 éves cserélődés, de a mienk épp 2-3 éve kezdett nagyra nőni, akkor sokan jöttek és ezek az emberek most keresnek új utakat. Majdnem egyszerre. Ők persze már mindent csak negatívan látnak, minden a vezetőség hibája. Nehéz kibírni az állandó nyavajgást.

És hát a fenti két probléma öngerjesztő is. Na szóval ilyenekkel küzdöttem és agyilag elég fáradtan értem haza a fiammal az oviból. Megígértem reggel neki, hogy két legóját összerakom, de a másodiknál az egyik – speciális – elemet nem találtuk. Egy idő után besokaltam és feladatam. Mondtam Dávidnak, hogy holnap befejezzük, ne haragudjon. Most itt gépelek, amíg ők fekszenek az ágyban és próbálnak elaludni. Val’szeg én is elaludnék, ha nem írnék. Az előző években azért aggodalmaskodtam mindig mert nem volt pénz, meg féltem, hogy mi a fasz lesz a munkával. Most van pénz, a munka miatt meg úgy aggódom hogy holnap reggel le kéne cseszni a backendest az alábbiak miatt:

• mi a faszért nem dolgozik,
• mi a faszért nem rak rá a levelekre,
• miért mondja azt a külsősnek a tudtom nélkül, hogy ne dolgozzon?

Egy a lényeg aggodalmaskodni mindig van miért, viszont idén legalább a balatoni nyaraló ügye rendeződik. Tulajdonosa leszek egy fél nyaralónak. Nyáron legalább lesz hol aggodalmaskodni hétvégente. Hehe.