Az anyagi kudarcok, mint kreatív hajtóerő
Azon töprengtem mostanában, hogy igazából mi az amitől elkezdtem máshogy gondolkozni magamról meg a világról, mint egy éve. Szép lassan jött, egyre többen mondták, aztán rádöbbentem, hogy tényleg. Voltak mindenféle jelei, egyrészt ingerültebb lettem, meg ezzel karöltve türelmetlenebb is.
Például sokkal jobban zavar, hogy a barátom baszik felvenni a telefont, hogy úgy tűnik kettőnk közül én vagyok az akinek eszébe jut, hogy akár közösen is tölthetnénk időt. Első reakcióként elárasztottam üzenetekkel egy rakás különféle csatornán. Aztán felszívtam magam és úgy döntöttem, hogy akár be is kaphatja. Azóta nem keresem, mert elkezdett zavarni az egyoldalúság, ami évekig nem zavart. Ennyire.
Aztán a napokban arra is rájöttem, hogy kiveszett belőlem a tervezgetés. Egy évvel ezelőtt még volt egy vázlatom egy rakás ötletről, amiket meg akartam csinálni. Webappok, honlapok, videók, írások, fényképek, filmek. Jó nagy kupac ötlet. És egy év alatt redukáltam őket erre a megújult, vagy inkább vissza az alapokhoz, blogra. Ja meg pár framelapse lego videóra a gyerkőcöknek.Amikor erre is rádöbbentem, akkor azon kezdtem agyalni, hogy ugyan miért van ez? Egy dolog változott meg az életemben, nem tudom igazán másra fogni: az anyagi biztonság. Korábban mindig minden pengeélen táncolt. Tizedikén már azt számolgattam, hogy osszuk be úgy a pénzt, hogy kijöjjünk fizetésig. (És legtöbbször esélytelen volt.) Nem mondom, hogy most csilliárdosok vagyunk, de nincs gond a hó végével. Rendben vannak a számlák, eljárunk moziba, utazásokat csinálunk és tervezünk. Más minőség.
De ezzel együtt oda lett belőlem a hajtóerő, hogy valami olyat létrehozzak, amitől majd sikeres leszek, ami meghozza talán a várt áttörést. Aztán amikor eljutottam idáig és kezdtem volna elszomorodni, akkor döbbentem rá, hogy basszus, az áttörés megvolt. A túloldalon vagyok. Azért az vicces, hogy az eszem mekkora késéssel jutott el erre a felismerésre. Egy ideig azt hittem, hogy valami életközépi válság uralkodott el rajtam, aztán kiderült, hogy szimplán lett egy csomó szabadidőm, amit eltölthetek értelmesen is. Mondjuk az utóbbin még dolgoznom kell, már hogy értelmesen töltsem el, de legalább letisztult belül a dolog: alapvetően nem baj van, hanem minden fasza.