Az én Madleine sütim egy kasírozott poszter

Mindenkinek megvan a maga Madleine sütije, gyanítom, hogy több is. Én tegnap éjszaka találtam meg a sajátjaim közül az egyiket.

Hazafelé sétáltam a belvárosból, már bőven éjfél után és a Kálvinon betértem a törökhöz egy gyrosra. Leültem a hátsó teremben, két rendőr és egy lassacskán közszeméremsértő módon tapizó-csókolózó pár mellé. Ahogy az első falat után körbenéztem a teremben velem szemben a falon egy bekeretezett fotót vettem észre. A fotón az amalfi tengerpart egy részlete látható és egész gyerekkoromban ezt a plakátot néztem a konyhánkban. Apuék hozhatták még a születésem előtt egy utazásukról, aztán valami táblára fel volt kasírozva és egyre fakóbbra szívta a nap. Gyerekkoromban sokat nézegettem a tornyot, a parkoló autókat, a hajókat. Csak ültem ott éjjel, annál a megkérdőjelezhető tisztaságú kebabosnál és a testem meg a lelkem egész máshol járt.