Vissza az irodába
A január elsejénél – elnézve a kollégáimat – a másodika tűnik a csak feleslegesebb napnak. Csupa világfájdalom és szemrehányás volt mindenki az irodában.
Kedvencem a másik IT kolléga volt, aki megbántva panaszolta fel nekem, hogy december 28.-án én „jól ráhagytam” a bankkártya terminál megjavítását. Neki – hánytorgatta fel – a pult alatt kellett a kábeleket keresgélnie és kiderült(!), hogy az egyik el volt törve. Mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, de a kártya terminálok az ő reszortja, merthogy én nem értek hozzá. Mindenesetre úgy el volt keseredve, hogy dolgoznia kellett (lázasan), hogy a többi e-mailemet már figyelmen kívül is hagyta és ma hajnalban egy csomó olyan dolgot kellett megcsinálni, amiről azt hittem, hogy már az óévben tárgytalanná vált.
Egyébként a kollégák sportot űznek abból, hogy betegen jönnek dolgozni, aztán fel vannak háborodva a világra, hogy milyen kegyetlen. Szerintem otthon kéne maradni, míg meggyógyulnak, mindenkinek jobb lenne. (Nekem is, talán nem fertőznének meg.)