The Walking Dead – 7. évad
Elég sokat szidtam már a The Walking Dead-et az elmúlt évben. A hatodik évad kifejezetten gyatrára sikerült és a tegnap előtt lezárult hetedik is csak egy paraszthajszállal lett jobb. Megpróbálok erre a paraszthajszálra koncentrálni.
Az évad második felében végre elengedték az egy (maximum két) karakterre fókuszáló, tömbösített epizódokat. Amikor első alkalommal feltűnt ez a formátum, pár éve, nagyon jó volt, újszerű, de sajnos a TWD átesett a ló túlfelére a használatukkal és a hetedik évad első felét gyakorlatilag kinyírták vele. A második etapban végre újra elkezdtek összeérni a szálak és ki is derült, hogy ettől működik a sorozat: a karakterek együtt jók.
Negan
Jeffrey Dean Morgan
Ha már karakterek. Negan. Negan egyszerűen ráült az egész évadra, az őt alakító Jeffrey Dean Morgan egyszerűen elnyomott mindenki mást. Elsőre kegyetlen őrültnek tűnt aztán kiderült, hogy bár kegyetlen, de alapvetően csak könyörtelenül következetes figura. Az évad első felében nem nagyon maradt más rajta kívül akit értékelni lehetett és minden kegyetlensége ellenére a kedvencem lett. Azt a vigyort nem lehet nem imádni!
Aztán a téli-tavaszi etapban kezdett eltűnni és bár mindig nagyon hangsúlyos volt, ha képernyőre került, de igazából a többiek is kaptak mellette esélyt. Ami, még egyszer: nagyon jót tett a sorozatnak. A záró epizód után úgy éreztem, hogy az évad nagy baja az volt, ami a szereplőké is: két dudás lett egy csárdában. Negan és Rick nem férnek el egymás mellett.
Sok kis közösség
A sorozat azzal is ügyesen fejlődött, hogy hirtelen váltással kizoomolt és megmutatott egy nagyobb darabot a megmaradt világból. Eddig az alap szituáció mindig két túlélőcsoport közötti versengésről szólt, most hirtelen nagyon sok túlélőcsoport lett. Különböző értékekkel, szokásokkal és válaszokkal ugyanarra a problémára.
Elsőre azt gondoltam az lehet a The Walking Dead jövője, hogy szétszórják a karaktereket és mindenhova alaposan belelátunk. Mostanra úgy érzem ez tévedés lenne, sokkal jobb, ha a megszokott szereplők csoportját követjük és az ő szemükön keresztül nézzük meg a többit. Egyszerűen ennél több karaktert, helyszínt ez a sorozat, ez a készítő gárda nem tud kezelni (vagy csak erős minőség romlás árán).
Ügyes mentés
A hetedik évad második fele egy jól sikerült mentés. Sikerült újra érdekes irányba pofozni a sorozatot, de van még mit rendbe rakni benne, mert rengeteg hülyeség halmozódott fel az elmúlt epizódokban, évadokban.
Viszonylag kevés minden történt a hatodik-hetedik évadban, ahhoz képest, hogy két évet és 32 epizódot öltek bele.
Igazából az a meglepő, hogy milyen rövid időintervallumban mozog minden már az első évadtól kezdve. Maggie terhessége miatt elkezdtem utánakutatni az idővonalnak, mert gyanúsan nem nőtt a pocakja ebben az évadban és ezt találtam. 634 nap környékén jártunk a félévad záró idején. Piszok kevésnek tűnik, főleg ha Rick kislányát nézzük.
Szóval bár kevés dolog történt, de úgy tűnik, hogy a mélyponton sikerült átbillenteni a sorozatot és ez nagyon ráfért. A következő évadot valódi izgalommal várom, remélem nem lesz semmi olyan hype, mint az elmúlt két nyáron volt, mert az rohadtul idegesített. Az évad első felére 3 csillagot adnék a 10-ből, de az utolsó pár epizód sokat javított a dolgon, legyen egy 5 alá, a tízből. Jövőre legalább egy erős hetest várok.
Vagy…