Peaky Blinders (Birmingham bandája), 1. évad
Múlt század eleji gengszter film? Sorozat? Mi újat tud mondani még ez a műfaj, hát nem sokat, de olyan remek miliőben, élvezetes színészi játékkal teszi a Peaky Blinders, hogy nem lehet nem rajongani érte.
Pár éve a sorozatok kiküzdötték magukat a brazil szappanoperák és teleregények státuszából, döbbenetes tempójú növekedést mutatva. Most ott tartunk, hogy hiába tolnak bele mozifilm nagyságú (vagy nagyobb) pénzeket, hiába jelennek meg mozivászonról ismerős fejek a sorozatok nagy része igazából nem (sokkal) jobb, mint az Isaura volt. Ezért jó, amikor az ember olyan gyöngyszemekre lel, mint a Peaky Blinders.
A szörnyű sorozat-cím fordításról híres magyar tévé képes volt Birmingham bandája néven futtatni a sorozatot, ami több ponton is vacak.
A Peaky Blinders már a zenéjével megfogott. Aztán, hogy főcíme gyakorlatilag nincs is neki, ez nagyon jó, főcímből ritka a jó, a Homeland például valami eszméletlen tré ebben a műfajban. De a legjobb, hogy úgy tűnt, a tévé előtt ülve esténként, hogy ezt a sorozatot nem csak én élvezem nézni, hanem a színészek is élvezték készíteni. Ami nagy előny és mázli is a Peaky Blinders esetében, mert ezzel sikeresen elfed egy csomó nagyon átlagos, klisés megoldást.
Tetszett, hogy rövid volt. Hat epizód, ami alatt pontosan, sallangoktól mentesen elmeséltek egy remek gengszter sztorit. Tetszett, hogy nem túlhajtva, de kaptunk egy normálisan megalapozott főszereplőt. Tetszett a világháború utáni világ, hogy nem mindenki nyert ezzel a győztesek között sem. Kicsit jobban tetszett volna, ha a női szereplőkkel többet tudnak kezdeni, de a megszokott gengszter macákhoz képest még így is sokkal jobbak lettek.
Nekem főleg a lánytestvér, Ada (Sophie Rundle) tetszett abban a jelenetben, ahol hátraordít a moziban, hogy menjen má tovább a film, ő is Shelbey, még ha nő is. A három női szereplő feladata jóformán annyi volt, hogy elővezessék a korai feminizmust, a fura helyzetet, ahol a háborúból hazatért férfiak cselekvő és öntudatos asszonyokkal találták szembe magukat. Olyanokkal, akik nehezményezték, hogy visszakerüljenek a rokka meg a lábos mögé. (A három közül eddig Grace karaktere volt a leggyengébb.)
A sorozatot azonban főleg a főszereplő, Cillian Murphy vitte el a vállán. Ezt a szerepet neki írták és ő maradéktalanul belakta.
A történet nem új, nincsenek benne meglepetések, de jó nézni. A színészek teljesen rendben vannak, talán ahogy már írtam a női karakterek fejlődhetnének kissé, de lehet, hogy ennyi jutott nekik a lehetőségekből. Kitérnék egy összehasonlítás erejéig a Taboora, mert nagyjából egyszerre néztük őket és egy évszázad különbséggel mutatják be Anglia nyomorultabb részét. A Taboo nagy erényének tartották a Peaky Blinders is az, de nincs benn túltolva. Nem mindenhol és nem mindenki. És ettől az egész sokkal intenzívebb élmény volt. A látvány faktor is sokkal jobb, mint a Taboo esetében, nem tudom hol mekkora költségvetés volt rá, de a Peaky Blinders visszafogottságában is élvezhetőbb, hihetőbb.
Jól lezárt hat részt kaptunk elsőre, úgy elrendezve, hogy ha itt lenne vége, akkor sem maradna hiányérzet, maximum a sajnálkozás. Szerencsére már több évad van leforgatva és jön az új is, azt hiszem a negyedik, szóval csak remélni tudom, hogy a későbbiekben is marad legalább ez a színvonal.