Pár gondolat a Black Dog kocsma söréről

Úgy tűnik, hogy begyepesedtem vagy mi. Ez az egész kézműves forradalom már a kezdetek óta gyanús volt nekem, de akkor lett elevenembe vágó, amikor a söröket is elérte. Vessenek meg érte, de egy korsó hideg Staroprament ezerszer jobban élvezek, mint valami ipát. Azt se tudom, mi az az ipa. Utánanézhetnék, de mivel egyik sem ízlett eddig hát nem érdekel.

Ilyenek jártak a fejemben ma este, a korsóm felett. Apával találkoztam, leültünk egy sör mellé a Black Dog Pubba. Sokan dicsérték már nekem a ház sörét, hát abból kértem egy korsóval. Az első probléma az volt vele, hogy a langyosnál csak árnyalatnyit volt hidegebb. Én a sört hidegen szeretem, ez a pisiszerű hőfok már eleve nem kedvezett a megítélésnek. Aztán meg édeskés volt. Kevés dolgot utálok jobban, mint az édes söröket. A sör, nekem, legyen keserű, azért iszom. Ha édesre vágyok iszok kakaót.

Na. Csak úgy mondom. Mindegy. Igya aki szereti.