Better Call Saul, a 2. évad
Nem sokat változott a Better Call Saul az első évadához képest. Mivel a végkifejlettel pontosan tisztában vagyunk nincs is nagyon mit számon kérni rajta.
Egy hete már, hogy befejeztük a Better Call Saul második évadát és még mindig nagy bajban vagyok, hogy mit írjak róla. Egy hete el is tettem ezt a vázlatot, azzal, hogy majd később leülepszik és úgy könnyebb lesz.
Nem lett. Sőt.
Ugyanis a Better Call Saul az a sorozat, amit nagyon jó nézni, de ha megnyúznak se tudnám igazából megmondani, hogy miért. Az első évadról írt (elég rövid) kritikámban azt írtam, hogy a második évadnak meg kell győznie, hogy jó.
Ez végül is megtörtént, mert a Better Call Saul olyan 40 perc, ami elé jó leülni. Élvezed végig, még ha nem is túlzottan fordulatos vagy akció dús. Szóval itt ülök a billentyűzet előtt egy héttel később és arra jöttem rá, hogy még kevésbé tudom leírni miért tetszett, mert inkább egyfajta benyomás, érzés maradt bennem az évadról, mint valódi emlékek.
Valószínűleg Bob Odenkirk miatt jó egyébként a sorozat. Remekül játszik, minden simlissége mellett sokkal szerethetőbb, mint bárki más a sorozatban. A Mike szerepét alakító Jonathan Banks izgalmasabb sztorit kapott mégis sokkal monotonabb karakter. A három főszereplő közül Rhea Seehorn a leggyengébb, ő alakítja Kim Wexler nem túl érdekes figuráját. Pedig lenne benne lehetőség, de nem sikerül.
Újra és újra előkerülnek a Breaking Badben megismert alakok, ami sokat lendít a sorozaton, mert nem kell a háttérrel pepecselni, azt már letudták öt évvel korábban.
Jelen pillanatban teljesen tét nélküli a sztori, hiszen előzménysorozatként pontosan tudjuk, hogy kivel mi történik. De remek időtöltés Jimmy McGill átlényegülése Saul Goodmané. Szívesen elnézegetem még pár évadig.