Westworld, az 1. évad
A Westworld sok tekintetben bátran nyúlt a megszokott robot történet sablonjához, de a végére mégis gyáva maradt. Sajnos.
Volt ennek értelme?
Olyan rengeteg teória, megfejtés és sejtés jelent meg az elmúlt hetekben a sorozatról, hogy hadd tegyek hozzá én is egyet. Az is lehet, hogy ez nem volt célja a készítőknek (de létezik), az is lehet, hogy én gondolom túl, nem tudom. Az útvesztő szerintem egy szép szimbólum volt végig, ami ügyesen kötötte össze az emberi érzelmek bonyolultságát a programozás merev szabályosságával. Dolores ment, ment előre, köröket futva újra és újra, átélve ugyanazt, ugyanúgy cselekedve és a végén mindig ugyanarra a megoldásra jutott. Ugyanúgy eljutott az útvesztő közepére.
Szomorú, hogy éppenséggel semmi értelme nem volt az egésznek. Akár lehetne ez is egy szép gondolat, de szerintem a Westworld másik nagy bakija éppen ez volt. Semmi értelme nem volt az egésznek.
Nem bírta a farka
Olyan nagyon érezni lehetett végig, hogy ez sorozat sokat akar mondani. Hogy egyáltalán mondani akar valamit. Megfejteni kell és kibeszélni. A probléma csak annyi vele, hogy ez egy mesterséges felhajtás volt körülötte.
A Westworld nagy titkai egyáltalán nem voltak bonyolultak. Nekem semmi előzetes tudásom nem volt róla, nem láttam az eredeti filmet, csak 10 estét eltöltöttem azzal, hogy vacsora közben megnéztem egy epizódot, de a fináléban leleplezett nagy csavarok jórészét már menet közben megsejtettem. A William és a Feketeruhás férfi azonosságát például már jó korán. Ahogy az is gyanús volt a szex jelenetnél, a visszaemlékezéseknél, hogy Bernard (Jeffrey Wright) robot. Ha nagyon kekk akarnék lenni: ebben a filmben csak robot szexelt és csak robotnak voltak érzelmei. De érzelmes emlékei mindenképp. Ember itt labdába nem rúgott.
Anthony Hopkins Dr. Ford szerepében
A Westworld egy rém egyszerű sorozat volt onnantól kezdve, hogy Dolores következetesen más ruhákban kezdett járkálni. Elsőre zavaró, aztán könnyű kitalálni, hogy mindig máskor van. Innentől már nem kellett sok ahhoz, hogy egyértelmű legyen: ez nem pár nap sztorija, hanem egy életé.
Azt el kell ismerni, hogy szépen megrendezett sorozat volt. A színészek meg remekül játszottak, az öreg Hopkins, mint dr. Ford remek volt, de nekem a fiatal Williamet alakító Jimmi Simpson tetszett talán a legjobban.
Szerintem nem lett volna baj, ha nem tíz epizódos, hanem csak nyolc, de lehet, hogy ennyi történet, akár hat részben is elmesélhető lett volna. Sokszor akart nagyon látványos lenni vagy nagyon erőszakos, néha érzéki és erőszakos, de inkább csak unalmas lett. Nagyon jó fokmérője egy sorozat színvonalának, hogy mennyire lassan eszem közben meg a vacsorámat. Ha kitart a feléig legalább, akkor valami nagyon jót látok, mert annyira elbűvöl a tévé, hogy nem a kajára koncentrálok.
A Westworld esetében az első tíz perc alatt mindig megettem a vacsit, ez asszem jobban elmond mindent róla, mint az előző 800 karakter.