Night Manager (Éjszakai szolgálat) – a sorozat

A Night Manager (magyarul Éjszakai szolgálat néven fut az IMDB szerint) egy remek kémsorozat, színvonalas színészekkel és lassan kibontakozó, de feszült történettel.

Én nem ismertem a sorozat alapjául szolgáló könyvet, de felvettem a mindenképpen elolvasandó listámra, így aztán teljesen elvárások nélkül ültem le a tévé elé. Olvastam más kritikákat és azok általában azért szapulták a Night Managert, mert nem követte a könyvet. Saját példámból kiindulva, ha nem olvastad, akkor ez nem vont le semmit a sorozat értékéből.

Szégyellem (nem is), de fogalmam nem volt a főszereplőről, még ha halványan ismerősnek is tűnt, de Tom Hiddlestone neve nem volt vonzerő számomra, annál inkább érdekelt, hogy milyen alakítást hoz Hugh Laurie. Mindkettővel elégedett vagyok, egyébként.

Valamelyik kritikában volt egy félmondat arról, hogy Hiddlestone előkészülhet a James Bond szerepre és rájöttem, hogy tényleg tökéletes lenne rá. Hidegvérű, elegáns és jóképű szerepet láthatóan tud hozni, miközben megvan a kellő felsőteste ahhoz, hogy elhiggyük bárkit kinyír csupasz kézzel, ha nagyon kell.

Hugh Laurienak meg nem nagyon kellett megerőltetnie magát ebben a sorozatban, remek arcberendezése van a gyanakvó és másokat lenéző cinikus-gonosz szerepére. Hozta is teljesen a szerepet, nem lehetett hibát találni benne.

Viszont nőkben ez egy elég erős sorozat lett, nekem mindkét női szereplő kifejezetten tetszett. A terhes nyomozót alakító Olivia Colman a széria legjobb perceiből sokat elvitt. A törékeny szépnő karaktert formáló Elizabeth Debicki is remekül egyensúlyozott a két férfi között.

A második vonalban levő színészekkel sem volt baj, de azért nem szeretnék Tobias Menzies lenni, úgy tűnik az arca alapján már el van könyvelve rossz fiúnak. A Sorozatjunkie-n erről volt is egy bekezdés, amin nagyon jót nevettem:

A beépülést titokban irányító, terhes Olivia Colman sztorija egyrészt hoz némi könnyed humort a történetbe, ugyanakkor jó pár klisét is, köztük egy nagyon régimódi, kiszámítható találgatást egy tégláról. Tudjátok, amikor van három mellékszereplő a londoni ágon és az egyikük Tobias Menzies. Lehet tippelni.

A sztoritól nem kell sokat várni, de egyszer tökéletesen élvezhető volt. Elég sablonos kémkedős, beépülős történet, ami bár lassan csordogál, de végig fenntartja a feszültséget. Szerencsére nem nyújtották el, hat, tömör egy órás epizódban letudták a teljes akciót. Azt olvastam, hogy vannak tárgyalások második évadra vonatkozóan, de szerintem ez pont az a sorozat, ahol egyáltalán nem hiányzik a folytatás. Lezárták, jó volt, nincs mit ragozni rajta.

Még írnék pár gondolatot – nem minden spoiler nélkül – a befejezéséről. Ha még nem láttad a sorozatot, akkor azt javaslom ne haladj tovább.

[su_note note_color=”#fefefe” text_color=”#666666″]
Hirdetés (x)
[/su_note]

Ahogy már írtam én nem ismertem a könyvet, de ott közel sem ilyen egyértelmű a happy end. Szerencsére a másik blogger csak homályosan utalgatott miközben hőbörgött, de láthatólag többeknél kiverte a biztosítékot a sorozat utolsó része.

Valahol megértem őket, mert én sem nagyon hittem, hogy ennek jó vége lesz, az első öt rész alapján lehetett volna teljes bukás is és Roper győzelme. És úgy is egy remek sorozatot kapunk. Viszont a happy end sem állt rosszul ennek a kém-kriminek, erős feloldás volt a rengeteg sötét húzás és teljesen cinikus világábrázolás után. Valószínűleg, ha van egyáltalán értelme egy tévé sorozatnál a valóságról beszélni, a való világban persze Roper nyert volna és Jonathan Pine és Angela Burr valahol jeltelen sírban feküdnének. Viszont ezzel a végjátékkal még inkább ráerősített a klasszikus kémfilmes zsánerre a sorozat, nekem tetszett.

Egy valamit nem értek még mindig a sorozattal (és a könyvvel) kapcsolatban: a címét. Nincs túl sok köze a sztorihoz.