Tengerkék

Tizenévesen még arra készültem, hogy rajz művész leszek. Mindenhova pasztel krétákkal mentem és amit lehetett meg is örökítettem.

Ma sokkal jobban tetszenek a rajzaim, mint akkor, de visszatekintve is úgy látom, hogy életem legbölcsebb döntéseinek egyike volt amikor elengedtem a rajzolást. Nem voltam jó benne.

Viszont nem is olyan régen Apu beállított egy csomó mappával, amiben rajzok és novellák voltak. Köztük egy soha be nem fejezett kép, amit Trau kikötőjében kezdtem felvázolni. A hegyeket kezdtem el kidolgozni éppen és beletört a  bicskám, mert a szürkés-fehér sziklák annyi árnyalatban pompáztak, lilában, kékben, narancsban, hogy megakadtam.

Ma este amikor a nyaraláson készített fotókat rendezgettem ez a befejezetlen képem jutott az eszembe a fenti fényképről. Ezek a hegyek azok, többek között, amiket anno, jó 20 éve megpróbáltam felskiccelni. Csak most a másik oldalukról néztem őket.