Preacher – 1. évad
A Preacher egy ígéretes újonc az idei sorozatok között. Az első évad kicsit túlzottan előkészítő jellegű lett, de már így is sokkal biztatóbb mint sok versenytársa. Spoileres kritika!
Preacher: vannak még csodák
Ahogy ezt a főszereplő is megtapasztalhatja, amikor egyik pillanatról a másikra megszállja egy angyal-hibrid keverék, a Genesis. Ennek következményeképpen amit kimond azt gondolkodás nélkül megcselekszik a címzettek. Ebből adódnak olyan kellemetlen szituációk, mint amikor figyelmetlenül elküldi az egyik szereplőt a pokolba.
Kínos.
Ja igen, azt még nem írtam, hogy ez egy rendkívül véres, kifejezetten morbid humorú sorozat. Állandóan egyensúlyoz a nagyon szar és az istenem ezt, hogy bírták kitalálni típusú gegek között. Nem röhögős, hanem fejet a kézbe temetve káromkodós.
Én szeretem az ilyet. Az ilyen nagyon hülye sorozatokat és filmeket.
Jó volt a tépelődő kedélyű főhőst alakító Dominic Cooper, de az igazi kedvencem a vámpírt jástzó Joseph Gilgun. A főszereplők közül a legkevésbé a Tulipot játszó színésznő, Ruth Negga tetszett. Női szereplőkben amúgy sem volt erős a sorozat, a prédikátor jobb keze, Emily (Lucy Griffiths) se volt igazán maradandó élmény.
A főszereplő, Jesse Custer egy hatalmas érzelmi hullámvasúton megy végig miután omnipotens hangra tesz szert. A kezdeti megdöbbenéssel vegyes meggondolatlanságtól a mindenkire gyanakvó magába fordulásig mindent látunk.
Tom Brooke as Fiore, Anatol Yusef as DeBlanc; group – Preacher _ Season 1, Gallery – Photo Credit: Matthias Clamer/AMC
Fura egy sorozat ez, ahol egyik pillanatról a másikra váltunk át a teljesen mindennapi jelenetből a hihetetlenül naiv szuperhős világra. (Fenti képen például két angyalt láthatunk, tényleg!) És még itt sem mindegy, hogy milyen irányba, van egy természetfeletti sík és egy olyasmi, ami talán leginkább az idióta akciófilmekre emlékeztet, ahol a tévedhetetlen ítéletű rossz fiú old meg mindent pár cselgáncs gyakorlattal.
A kedvenc sztorim volt – és ez adja talán leginkább vissza az egész sorozat faramuci hangulatát – az a rész, ahol a főhős igyekszik a családon belüli erőszak ellen fellépni. Megvédeni a szexuálisan bántalmazott feleséget, akiknek az érdekében a fia keresi fel a prédikátort. Aztán miután csúnyán összeverte a férjet derül csak ki, hogy szó sincs itt bántalmazásról, egyszerűen az ilyen vad szexet szeretik. Mindketten.
Nagy bukta.
Hogy hova fog fejlődni a Preacher azt talán csak az tudja, aki olvasta a képregényt. Engem ezek a sorozatok se tettek kíváncsivá erre a műfajra így én kivárom a jövő nyarat és biztosan belekezdek a második évadba. Az első évadban nem sok minden történt, remélem hogy az itt megalapozott karakterek a következőkben ügyesen töltik majd ki a sokat emlegetett road movie-t a már megszokott fekete humorral és agyatlan vérengzéssel.
Tizes skálán egy erős hetes az első évad, ha számokat kéne mondani.