Nincs olyan, hogy liberális nevelés – válasz blog Mosolygónak

Létezik-e liberális nevelés?

Lassan öt éve, hogy büszkén elmondhatom magamról: apuka vagyok, gyereke(ke)t nevelek. Mielőtt ez így alakult volna meggyőződésem volt, hogy gyereket nevelni

• egyszerű,
• tervezhető dolog,
• amihez leginkább csak erős akarat kell.

Akkortájt még azt gondoltam, hogy a gyerek az egy olyan dolog, mint a gyurma. Ha alakítom valahogy, akkor engedelmeskedik és úgy marad. Ha előre kitalálom hogy alakítom és ügyesen megoldom, akkor tökéletes lesz. Egy ideje elhatároztam, hogy nem fogok trágár szavakat használni a blogomon, de most felmentem magam: egy lófaszt. A gyerek nem ilyen.

Te, Kedves Olvasó, hogy vélekedsz magadról? Ha azt mondják neked, hogy ezt meg azt tedd meg, akkor gondolkodás és további faggatózás nélkül megteszed? Csak mert azt mondták? Nem próbálsz mögé gondolni a kérésnek és ha végképp nem érted vagy nem tetszik, amit akarnak tőled, akkor nem kezdesz el érdeklődni, értetlenkedni, kapálózni ellene?

Na, mert a gyerek pont ilyen. Ha azt mondom neki, hogy ne egye meg a homokot, akkor helyből lesz egy csomó kérdése. Például az, hogy miért ne? Ez egy elég sztenderd gyerek reakció. A másik meg az, hogy: de! A nevelés ezen a ponton kezd eltérni és vallássá válni.

• Az egyik szülő típus ilyenkor belefeszül a sztoriba és, ha leegyszerűsítjük az érvelését, akkor annyi marad, hogy: csak, azért mert én azt mondtam.
• Van az erőtlen típus, aki tessék-lássék megpróbál vitatkozni, de igazából ráhagyja a kölyökre, mert úgy egyszerűbb.
• Aztán van az a típus, aki igyekszik elmagyarázni, hogy azért ne egyed a homokot, mert nem étel, beteg leszel tőle és egyébként is hülyeség.

Ha a környezetemben hallott és az interneten olvasott véleményeket nézem, akkor a liberális nevelés a második és a harmadik típusba tartozók egy metszete. Egy erőtlenül magyarázó véglény, akinek elvadult és agresszív-kezelhetetlen, de leginkább önző gyerekei lesznek. Ja és jó eséllyel dekadenciába és közeli apokalipszisbe fogják sodorni a világot.

[su_box title=”Reklám (x)” box_color=”#E3E3E3″ title_color=”#838383″ radius=”0″] [/su_box]

Szerintem meg nagyon-nagyon ritka az olyan szülő, aki képes egy színtiszta nevelési módszer mellett kitartani. Biztos vannak olyan igazi jellemek, akiket semmilyen meglepetés nem billent ki a lelki egyensúlyukból, de én még nem láttam ilyet.

Engem például úgy neveltek fel, hogy rengeteg volt az első és harmadik pontból és jutott a másodikból is. Sorrendben: 3, 1, 2. De volt 1, 2-es családtagom, és 3, 2-es is. 

Nagyon őszinte leszek, én például teljesen elbuktam a saját korábbi elveimmel kapcsolatban. Vannak pillanatok, amikor a gyerekek képesek teljesen felőrölni. Ezt vagy a megállíthatatlan nyűgösséggel vagy a lehengerlő szeretettel érik el. Én alapvetően az elmagyarázós szeretnék lenni, de néha kijön belőlem az ordítós is (elég legyen már azért csináld mert azt mondtam neked, büdös kölyök). De van olyan is, hogy nem bírok ellenállni és megveszem/odaadom neki, amit szeretne, mert mikor kényeztessem, ha nem most. (Ezt mondom majd 30 év múlva is, persze.)

Egy dolgot viszont nem hagyunk, itt nyugodtan váltok át többesszámba, mert ebben egyformán gondolkodunk a feleségemmel: kényelemből ráhagyni a hülyeséget a kölyökre. Lehet olyan, hogy valamit nem vagy csak későn veszünk észre. De olyat, hogy követel, hisztizik, rosszat csinál és hagyjuk, olyat nem lehet. Ilyenben a gyereknek nem lehet igaza. Ha ettől ordítozás van, akkor az van. Ha ez esetleg kínos, mert sokszor az, mondjuk egy bolt közepén, akkor ezt fel kell vállalni. Ott és akkor.

Liberális értékrendű emberként szeretném persze hasonló gondolkodással megismertetni a gyerekeimet is. Számomra a liberális nevelés ott korlátoz, ahol a másik ember szabadsága kezdődik. Nap, mint nap arra tanítom a gyerekeimet, hogy odafigyeljenek a másikra, hogy tiszteljék a másikat és, hogy mondják el a véleményüket. Ez sokszor nehéz és vannak olyan területek, ahol egész kilátástalannak tűnik néha a harc, de látom ahogy folyamatosan érik be a dolog.

Viszont liberális értékrendű emberként nem fogom megakadályozni a gyerekeimet, ha máshogy gondolkodnak majd. Biztos sajnálni fogom, de ahogy a barátaim megválasztásakor sem ez motivál, úgy a gyerekeim iránt érzett szeretett és megbecsülés sem azon fog múlni, hogy egyetért-e velem vagy nem.

Az aktuális Reblog sprint a szabadság témaköréről szól és Mosolygó egy középhosszú bejegyzéssel nevezett a liberális nevelés témakörében. Az ő definíciója lényegében itt érhető tetten:

Kerülni kell minden olyan dolgot, ami negatívan hathat a gyerek lelki fejlődésére. Szerintük ebbe a kategóriába sorolható a túlzott szigorúság mellett az is, ha feleslegen rászólunk gyermekünkre. Igen, az esetek többségében hagyni kell a gyereket, hagyni kell járni a maga útját, hiszen milyen gonosz dolog is, ha miután hibát követett el rászólnak szegényre, ezzel mély sebet okozva lelkében.

Amikor először szembesültem ezzel a fajta liberális nevelési módszerrel, akkor egy értelmiséginek mondható család gyerekén láthattam a módszer áldásos hatását. Röviden összefoglalva: a gyermek egészen egyszerűen kezelhetetlen, neveletlen és minden fajta gátlásoktól mentes volt.

Amiről írsz az nem liberális, hanem szimplán gyenge. Ne keverd össze, kedves Mosolygó, mert még a szinonimaszótárban sem találnád meg őket egymás mellett.