Éljen a magyar foci!

Biztos mindenki meg fog lepődni, aki személyesen ismer, hogy én alapvetően szeretem a focit. A félreértések ott szoktak kezdődni, hogy ki mit hív focinak.

Én nagyon szerettem az osztálytársakkal, a barátaimmal focizni, egész gyerekkoromban csináltuk, ha csak ketten voltunk, vagy hárman akkor tengóztunk. Kisiskolásként például szinte minden szünetben fociztunk, de ha akkor valamiért nem jutott rá idő ének órán pótoltuk. Teniszlabdával játszottunk. Kezezés nem volt, pálya széle volt, berúgás volt. Ahol ennél több szabály van, azt én már nem szeretem, az szerintem nem is foci. 🙂

Tegnap délután ugye nyert a foci válogatott Párizsban 2 góllal Ausztria csapata ellen, ami történelmileg is pikáns esemény. Én nem tudom, hogy bárki nagyobb összegben fogadott-e volna a győzelemre, engem meglepett. Nem mintha nem lett volna egyéb bajom, ami miatt egyáltalán nem foglalkoztatott a dolog, de még énhozzám is eljutott a győzelem híre.
Ez nagy szó.

Örülök a kollégáim, a megannyi ismerős örömének. Hajrá, meg minden, de helyből az jutott eszembe, hogy úgy tűnik Viktorék már elég pénzt toltak a fociba ahhoz, hogy újra nemzetközi pályán legyünk, szóval elkezdhetnék a stadionos, fociklub kitömős pénzeket másra is költeni, mondjuk a kórházakra.

Milyen szép lenne, ha hat év múlva azzal érnénk el a világ figyelmét, hogy élvonalbeli orvosi ellátásunk van.

Csak úgy mondom, egyébként ria ria…