11.22.63. első évad
Nem tudom a könyvben hogy van, de a sorozat szépen szétszálazódott a romantikus és az időutazós tematikára. Az első két részben minden alapvető információt megkapunk (Jake Ambersonnal együtt) mégis vidáman nézzük végig, hogy miként cseszi el a legalapvetőbb dolgokat.
Én szeretem a romantikus filmeket, történeteket így nem volt ellenemre, hogy ez a szál erősebb lett a sorozat előrehaladtával. Az utolsó két epizódban, amikor a két történetrészt újra össze kellett csomózni azért voltak rohadtul nyögvenyelős megoldások. Számomra érthetetlen volt, hogy Sadiet miért kellett magával vinnie a történések kellős közepébe. (Az a feloldás, hogy a lány akarta, azért elég harmatgyenge.)
A gyenge vonalat erősítette még Bill karaktere is. Nagyon kíváncsi lennék, hogy ő egyáltalán szerepel-e a könyvben. Egyszerűen semmi értelme nem volt a jelenlétének azon kívül, hogy okozott egy extra adag galibát.
Akit viszont sajnálok, hogy nem szerepelt többet (vagy hangsúlyosabban) az a másik időutazó faszi, aki állandóan figyelmeztette vagy fenyegette Jaket. Na, az ő karakteréről sütött, hogy King írta és az ilyen csókákat ő szépen ki szokta dolgozni, ami itt nem nagyon köszönt vissza.
Tetszett, hogy egy csomó egyébként mindenki által tudott dolgot, mint például a fekete szegregáció kérdését 1960-ban, egészen durván tolta bele az arcunkba. Az ember hajlamos úgy tekinteni a világra, hogy nálunk ezek a rasszista témák már réges-régen lefutott meccsek. Ez a film meg ráébreszt, hogy amikor a szüleim 10-13 évesek voltak, akkor ezek még az USAban nagyon is létező problémák voltak*.
Volt egy jelenet, amikor a jelenből érkező főszereplőt figyelmeztetik a benzinkúton, hogy a fehéreknek kijelölt WC a másik oldalon van. Az jutott eszembe, hogy az én nagymamám pár évvel később költözött Észak Karolinába, szóval ő még biztos átélte ezeket a dolgokat és tudott is volna mesélni róla.
Szóval sokszor döbbentél rá, hogy a közelmúlt milyen közel is van voltaképpen.
*Jó lenne tudni, hogy 50 év múlva azon lesznek meglepődve egy időutazós fikció fogyasztói, hogy a 2010-es években a homoszexualitás még milyen kevéssé tolerált dolog volt. Hogy a sok barbár vonásunk közül csak egyet emeljek ki.
De mindezek mellett a legjobb része a sorozatnak a múlt volt. Érdekes ötlet volt, ahogy a múlt igyekszik védekezni a megváltoztatása ellen. Drasztikus, kíméletlen entitás a Stephen King-féle idő, ami nem szereti ha macerálják. Olyasvalami, mint a Panoráma hotel a Ragyogásban.
És igen, jó volt a fricska a végén. Hiába változtatsz meg egy kis dolgot csak az időben nem tudod, hogy az milyen járulékos eseményekhez vezet majd. Nagy mázli, hogy létezik a nagy reset gomb a történetben.
Amikor a nyolcadik epizód végére értünk úgy éreztem, hogy ez így most pont jó volt. Ha jobbá tenni nem is sikerült a világot, de legalább véglegesen szétcseszni sem. Megnyugtató befejezés.
Annyira szépen sikerült lezárni az egészet, hogy remélem nem akarnak következő évadot belőle, ha lesz is én nem nézem meg. A 11.22.63. majdnem tökéletes volt, egy erős négyes fölé.