Stanisław Lem teljes science-fiction univerzuma I.

Pedig jól indult a kötet, az Éden kifejezetten kellemes történet volt. Lenyűgözött, ahogy Lem képes volt tényleg elszakadni az antropomorf világtól. Az Éden űrhajósai még viszonylag ki is lógnak a sorból, hiszen szóba tudnak állni egy idegen faj képviselőjével, de a civilizációk közötti kapcsolat már nem lehetséges. Ennek ellenére az öt mű közül egyértelműen ez volt a legjobb.

A Solaris engem másodjára már egyáltalán nem nyűgözött le. Hiányoltam a befejezést, még ha az nem is happy-end. Én utálom, ha valami félbe van hagyva, Stephen King Coloradoi kölykénél is rohadt idegesítő volt ez. Froclinak is szar. Pedig a Solaris sztorija, ha ezt az ordas hiányosságot nem számítjuk bele, akkor jó volt. Lehet, hogy Lem pocsék a sztorik befejezésében, de képzelete és írói vénája egészen rendkívüli.

A Visszatérés egy kihagyott ziccer. Nagyon jó az alapötlet, és valami elképesztően mesteri, ahogy a tétova űrhajós bőrébe bújva igyekszünk eligazodni egy teljesen idegen jövőben. Az emberek emberek, de a nyelv, a környezet, a tárgyak lehetnének akár egy másik civilizáció termékei is. Az jutott eszembe, hogyha látnám a mai mindennapos kütyüimet a gyerekkori szememmel, akkor szinte egy sci-fit néznék. És a Visszatérés űrhajósa 135 évet utazott az időben előre. Gyakorlatilag itt is két civilizáció értetlenségéről van szó csak mindkettő ugyanaz időben eltolva.
Ehhez képest sikerült egy elég lapos sztorit kihozni a végére, valami egészen badar utolsó fejezettel. Nagy csalódás volt.

A Legyőzhetetlen már-már megütötte az Éden színvonalát, de sajnos folytatódott a tökéletes lezáratlanság. Még így is egy jó könyv és önmagában, ha Lemet ajánlanom kéne valakinek, akkor ezt a regényt ajánlanám, de ebben a kötetben ez már kezdett sok lenni.

Az Úr hangja viszont egyértelműen a kötet mélypontja. Filozófiának kevés, regénynek is, egy csomó elég érdektelen és sok ponton teljesen blőd gondolat tessék-lássék nyakon öntve valami sztorimázzal. Ez volt az a pont, ahol úgy döntöttem, hogy részemről végeztem Lemmel. Azt hiszem értem mit akart átadni az utókornak, kár, hogy ilyen piszok szájbarágósra sikeredett.

A borítófotót a lem.pl weboldalon találtam.