Áltudomány-e a grafológia?
Azt írta az Index.hu, hogy a bírósági ügyekben a grafológusok már nem adhatnak szakértői véleményt. Biztos, hogy sokan nem értenek egyet a döntéssel, de szerintem nagyon helyes.
Gimnazista koromig nagyjából semmit nem tudtam a grafológiáról. Az iskolában viszont két felé lehetett specializálódni, ha jelentkeztél fakultációra: számítástechnika és humán irányba. Akkortájt az volt az elképzelés, hogy én majd humán irányban fogok tovább fejlődni, jelentsen az bármit is. (Na, ez ám a vicces csavar, mi?) A Humán faktot a magyar irodalom tanárunk tartotta, akivel amúgy sem volt felhőtlen a viszonyom. Azt hiszem az volt az alap konfliktusunk, hogy mindketten hülyének néztük a másikat. A véleményemet egyébként máig tartom.
Szóval bekerültem ebbe a Humán dologba, ami heti négy órában futott, mindig dupla órákban. Két alkalomra emlékszem, egyszer pszichológiai fejtegetéseket hallgattunk, a következő (egyik utolsó óra amin részt vettem) a grafológia bevezető volt. A tanár okleveles, vagy tudja a franc, hogy milyen papírjuk van a grafológusoknak a tudásukról, szóval mondjuk, hogy okleveles grafológus volt. Állt a tábla előtt és a krétával felírt szövegekről mondott mindenfélét, ami már akkor és ott nettó hülyeségnek hangzott.
Ha így csavarodik az a betű akkor ezt jelenti, ha úgy akkor abból arra következtethetünk, satöbbi.
Ez pont akkor volt, amikor kaptunk egy új Földrajz tanárnőt, aki nagyon szimpatikus volt nekem és teljesen lenyűgözött, ahogy írt a táblára és a sorkezdő írott nagybetűi olyan elegáns, slank és gyönyörű darabok voltak, hogy minden földrajz órán sormintákat írtam belőlük, hogy begyakoroljam őket. Kettő betűt azóta is úgy írok, mint Merzai tanárnő, a nagy A és a nagy M betűmet tőle vettem. Szóval, amikor a fakultáción arról próbáltak meggyőzni, hogy énrólam mindent elárul, ahogy írok, akkor ezt nem nagyon tudtam elhinni, mert rólam az írott nagybetűim azt árulhatták el maximum, hogy egy harminc feletti festett vörös hajú földrajz tanárnő vagyok, ami nem voltam.
Így írtam előtte és utána (mondhatni, hogy Merzai elött és után, ME és MU) (máig) a betűket.
Persze biztos vagyok benne, hogy ennél a grafológia összetettebb, izé… tudomány, de engem nem nagyon sikerült meggyőzni vele. A bevezető órák egyikén le kellett írni egy szöveget, elég szép hosszú szöveg volt, mindenkinek ugyanaz és a következő alkalomra a tanárnő kielemezte nekünk. Hogy mi kik is vagyunk. Az elemzést privátban kaptuk meg, mindenki rágódjon rajta. Hát az enyém arról szólt, hogy a tanárnő mit gondol rólam (hülye vagyok), szóval ez sem erősített meg abban, hogy higgyek a grafológiának, mert itt erős véleménykülönbség állt fent köztünk.
A papírt kidobtam, a fakultációról hamarosan kiléptem.
Mivel nem volt kötelező fakultációt választani (lévén, hogy fakultatív volt) én ezek után nem jártam egyikre sem. Néha beültem a számítástechnikára, hogy Wormsöt játszak a többiekkel, de ez pár alkalmat leszámítva nem nagyon kötött le. Főleg miután lett otthon számítógépem és elkezdtem azon tanulgatni, írni, aztán honlapokat készíteni a Wormsnél és Test Drive újabb kiadásainál a számtechnek egy sokkal izgalmasabb és konstruktívabb világába csöppentem bele.
Az évek során aztán ha a grafológia szóba került, akkor valahogy mindig olyan helyzetben találtam magam, hogy én voltam az egyetlen, aki nettó marhaságnak tartotta az egészet. Szóval a mai napon, amikor elolvastam az MTA döntéséről szóló cikket extrán felvidultam. Coki neked egykori magyar tanárom, na most akkor ki a hülye?