A budapesti olimpiai pályázat logója
A vélemény olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, de senkit nem érdekel a másé – szögezi le egyik barátunk bon motja. Ilyen alapon persze teljesen hiábavaló minden vélemény újságírás, meg blogolás, de vannak objektív szempontok alapján eldönthető esetek is. Szerintem ilyen a budapesti olimpiai pályázat logója. Röviden: nem is olyan szörnyű.
Tudjuk a sztorit mindannyian, hogy elég ciki módon a pályázati határidőre el sem készült a logó. Ezt akkor tudatos döntésnek magyarázták és, ha már így alakult (akár igaz volt, akár nem) ez jelentős segítség is lehetett (volna) a budapesti logó kialakításánál. Ha jól megnézzük, akkor mindhárom rivális város elég egyértelmű módon utal önmagára, az olimpiát, a sportot maximum a lendületes ábrák juttatják valamennyire az eszünkbe.
Nekem egyébként mindhárom logó tetszik. Elsőre legjobban nekem az olasz tetszett, a ronda kék betűszín ellenére, amin gyorsan változtatnék. Remekül megmutatja a helyszínt, a Colosseumról ugyan inkább a véráztatta mulatozás jut elsőre eszembe, mint a fair küzdelem, de valahol akár sportnak is tekinthetjük a dolgot. Benne van Róma, a nemzeti színek és jó ránézni az egészre.
Los Angeles egy pillanatra megállított, eltöprengtem rajta és ez szerintem egy jó dolog. Elég bátor a sárga-lila kombináció, főleg ilyen színátmenettel és egészen bravúros, hogy sikerült ízlésesen megoldani. Benne van a város, a befutás-győzelem pillanata, megvan az áthallás a szárnyas Nikére. Angyal, sport, Los Angeles. Remek.
És akkor itt van ez a Párizs, amit elsőre a legrosszabbnak tartottam, pedig a végére ő lett a kedvencem. Ha valami, akkor ez egyértelműen Párizs és sikerült a stilizált Eiffel toronnyal elszakadni a sztereotip franciás hangulattól, miközben első pillantásra tök egyértelmű, hogy mit látunk. És még a dátum is benne van. Ez nem remek, ez tökéletes.
Szóval Budapest esetében a tervezőknek volt egy olyan előnyük, hogy láthatták mi a konkurencia kínálata. Mindegyik város egyértelműen a helyszínre fókuszált, Budapest sem mert ettől eltávolodni. Sajnos? A probléma ott van, hogy Te meg Én (magyarok) értjük, hogy az ott a Szabadság szobor feketével*, de aki még sosem járt itt (és lássuk be ebből van több), annak ez éppen semmit nem mond. Ez még egyébként nem is lenne baj, ha nem lenne az egész túl sűrű. A szobortól jobbra és balra látható elemek, engem a torta tetejére szórt egérkakira emlékeztet, nélkül az egész sokkal-sokkal erősebb lenne.
(*És miért feketével, könyörgöm!?)
Emellett borzasztóan bátortalan a méretezése is. Egymás mellett látva a négy várost a mi logónk pici, darabos. A többieké mer nagy lenni, amit annyira szoktunk hiányolni magunkból, mindhárom kicsattan, míg a mienk inkább bátortalanul szorong.
Pedig ha belenézünk hosszabban a műbe, akkor rengeteg mindent tartalmaz. A legegyértelműbb utalás persze a vízé, ami büszkesége a városnak és a nemzeti sporttörténelmünknek is. De a szobron kívül, ha jól megnézzük bizony benne van az országunk címere is, a három halom, rajta a kereszttel. Szóval egy nagyon jó koncepció és borzasztóan sajnálom, hogy az egész olyan vázlatos maradt, összhatásában. Milyen izgalmas lett volna, ha nem darabolják el a motívumokat, ha mernek nagyobbat, légiesebbet és szabadabbat készíteni ebből a koncepcióból, mert benne van.
Budapest 2024 BID launch film
Budapest 2024 is bringing a new vitality to sport; to our city; to our future! http://www.budapest2024.org #Budapest2024 #Olympics
Az elkészült honlappal és a bemutatott imázs-filmmel egyébként jól illeszkedik a logó, nagy kár, hogy önmagában már nem működik. Legalábbis nekem nem igazán, de itt visszautalnék a bejegyzésem első sorára.
Viszont, ha már az imázs filmnél tartunk. Én értékelem az őszinteséget, de biztos, hogy ilyen lelakott falakat, töredezett járdákat és utakat kell mutatni egy filmben, amivel egy világesemény szervezési jogát akarjuk megnyerni?
Én csak azt remélem, és nem a logó meg a film miatt, hogy nem mi nyerünk. Szurkoljunk Párizsnak!