Dél-Budai gyártelepek

Ezt a képet február végén készítettem egy szombati délelöttön. Végre gyönyörűen sütött a nap és a gyerekek se voltak betegek, így elhatároztuk, hogy kimegyünk egyet sétálni a Kopaszi-gátra. Bekészítettük a műanyag motorokat is, hogy legyen mit hajtaniuk. Minden bizakodó volt bennem és vidám. Aztán jött egy telefon Zsófinak, amitől mindketten lelombozódtunk. Nagyon.

Ahogy sétálgattunk a sétányon, igyekezve, hogy a gyerekek semmit ne lássanak a gondterheltségünkből, mindenféléről beszélgettünk. Többek közt újra eszünkbe jutott, hogy miért nem szerettük sosem ezt a helyet. Ideális lenne arra, hogy nyugodt sétálgatással töltsd az időt, kividd a gyerekeket és lazuljatok. De állandóan autók járnak be, a büfékbe hoznak árut vagy dolgozókat. És ilyenkor rohanhatsz a kölyök után, hogy vigyázz, autó jön, gyere le az út szélére, maradj veszteg, satöbbi.

Esélytelen vagy ellazulni.

Újra megbeszéltük, hogy még egyszer nem követjük el ezt a hibát, inkább a Margit szigetre megyünk.