Ez a tartalom 2016. január 26. napon került közzétételre. Előfordulhat, hogy elavult vagy már nem releváns.
Ma a jóéjt-puszinál a lányom azt kérte, hogy
– Apa, ma ne vigyéj át az ágyamba.
Köztünk akart aludni. Talán egy héttel ezelőtt, mikor még nagyon beteg volt engedtem egy ilyen kérésnek. Most nem, mert macerás, ha köztünk alszik, keresztbefordul, rugdos, pofoz. És hajnalban így is átcaplat, legalább addig aludjunk nyugodtan.
De pár perce, mikor a tévét lekapcsoltam és elindultam, hogy az ágyunkból a sajátjába költöztessem megbántam a dolgot. Ott feküdt, magára csavarva Zsófi paplanját, a szőke fürtjei a párnán, az elmaradhatatlan cumival, pelussal felszerelkezve. Megbántam, mert fájóan kevés idő és ha kérnénk se akar majd velünk aludni. Most meg még ő szeretne.
Amikor felemeltem, Őt, a cumit, a pelusát és az aktuális alvóka állatot (valami nyúlszerűség) el is határoztam, hogy ezentúl nem zsigerből fogok mérlegelni. Kíváncsi vagyok sikerül-e?
A hozzászólások lezárva.