Ez a tartalom 2016. január 14. napon került közzétételre. Előfordulhat, hogy elavult vagy már nem releváns.
Az Urbanistán jelent meg egy nagyon rövid, nagyon tömör helyzetjelentésnek is felfogható bejegyzés, ami tökéletesen elmondja, hogy mi van elszúrva a budapesti közlekedésszervezésben.
Aki régebb óta olvassa a blogomat nem fog meglepődni, hogy a véleményem az elmúlt években folyamatosan radikalizálódott a fővárosi autó ügyben. Főleg mennyiségileg és befolyásilag van bajom velük: piszok gyorsan élhetetlen lesz a város, ha ez így folytatódik tovább. A dugódíj egy állati jó és nagyon kényelmetlen népnevelő eszköz lehetne, ami segít(hetne) a helyzet hosszútávú rendezésében, de sajnos ezt is sikerül kivéreztetni, az őszi helyzet szerint.
Bővebben erről már elmondtam ezen a felületen is a véleményemet a Dugódíj: kiherélve című blogomban.
De vissza az Urbanistára!
A három kép, amiket egymás mellé rakott baromi látványosak és szerintem is úgy kéne kinéznie a színes csíkoknak egymáshoz képest, ahogy Bakró-Nagy Ferenc átrajzolta az arányokat, de annyira még én se vagyok fanatikus, hogy ne lássam a bibit a képekben. A területek aránya durván megváltozott, jóval kevesebb a parkoló, de a benne álló autók száma ugyanaz. Márpedig az autókat nem lehet átrajzolni színes ceruzával, azok még évtizedekig ott lesznek.
Vagy addig, amíg a törvényi szabályozás nem teszi túl drágává a felesleges autó halmozást. Mindenesetre Ferencnek igaza van, a járda / parkoló-úttest arány így sokkal emberibb.
A hozzászólások lezárva.