Schiller: Haramiák – Pesti színház
Egy nagyon friss előadás a Pesti Színházból, új színészekkel, átgondolt rendezéssel. Schiller: Haramiák.
Túl keveset járok színházba ahhoz, hogy rendes kritikát tudjak írni egy darabról, sajnos. Éppen ezért most egy nem rendes vélemény posztot olvashattok a Haramiákról.
A jegyet Zsófi szüleitől kaptuk, ők nem tudtak elmenni ma este színházba. Piszok nagy mázlink van a jeggyel, mert ezt az előadást kár lett volna kihagyni.
A darabot (Schiller – Haramiák) becsülettel bevallom: nem ismertem. Ez talán jót is tett a mai élménynek, mert így nem csak a meglepő rendezés, a sok ismeretlen, de tehetséges fiatal színész, hanem maga a cselekmény is izgalmas volt. Egy mondatban gyakorlatilag elmondtam mindent, amit kellett. Nem baj, igyekszem kicsit jobban kifejteni.
Állati érdekes rendezés volt. A díszlet, a nagy beton vagy kőfalakkal, amiket ide-oda gurítottak, könnyedén rendezte át újra és újra a teret. Bár fény igazából kevés volt, de íg is át lehetett látni sokszor a színpad mögé, a nyitva ahgyott ajtókon, a teret nem teljesen betöltő díszletek mellett. Erre a színház kitárulkozásra extrán rájátszottak a színésze, akik többször kiszóltak a közönségnek, több vagy kevesebb fényt kértek a technikustól. A zene is nagyon szervesen illeszkedett a darabba. Mindig vad volt, erős indusztriális hatásokkal, néhol diszkó, néhol keményebb rockra hajazó lüktetés. Ügyes volt az egész, na.
Borzasztó fiatal volt a társulat. Nem rég végezhettek, számomra egy rakás ismeretlen arc játszott ma este. És milyen jól! Elmenőben azt mondtam Zsófinak, hogy ha ők az új színész generációnk, akkor nem kell aggódni. Asszem ennél jobban most sem tudom megfogalmazni.
Hogy ne csak jót mondjak néhol hosszú volt. Lassú az egész, de az nem lenne baj, sajna néhány helyen hiába a friss előadásmód, óhatatlanul annyira elnyúlt, hogy én egyszer egy pillanatra még el is bóbiskoltam. (nem igen aludtunk múlt éjjel.)
Még ezzel együtt is egy igazán remek darab volt, nagy élmény, ajánlom mindenkinek.