Finisben a költözés: összeraktam az akasztós szekrényt is
Elégedetten csuktam be az ajtókat, mind a hármat, amikor elkeseredve jöttem rá, hogy kettőt fordítva raktam fel. De addigra már nagyon késő volt, így ennek a javítása már holnapra marad. Úgy tűnik megúsztuk és mégis lesz akasztós szekrényünk.
Az persze csuda jó dolog, ha az embernek akkora lakása van, amiben külön gardrób szoba is elfér, de ha nincs bele bútor, akkor egy szekrény sokkal praktikusabb. Holnapután költözünk át az új lakásba és végre meglett (nagyjából) minden alkatrész és csavar az egyetlen akasztós szekrényhez.
A történet dióhéjban annyi, hogy a Zsibói utcában, ahol még csak ketten laktunk Zsófival az ominózus akasztós szekrény meg egy másik polcos elég volt kettőnknek. A Lágymányosi 13-ban már örököltünk egy nagy akasztós és polcos beépített szekrényt, ami nagy mázli volt, lévén a gyerekek hiába kicsik valahogy ruhából sokkal több van nekik, mint a felnőtteknek. Most meg itt van a gardrób szoba, ami egyben az én dolgozóm is.
Ez egy jó sztori egyébként.
Amikor megvettük a lakást én már láttam, hogy ebből a szobából remek dolgozó lenne nekem, Zsófi meg látta, hogy ebből a szobából remek gardrób lenne. A nyár folyamán a kezdeti megfér a két funkció egymás mellett verziót akkurátusan kezdte erodálni az, hogy ebből csak egy szimpla gardrób lesz. Próbáltam némi szarkasztikus humorral védekezni, de egy idő után megadtam magam. Aztán a költözéskor kiderült, hogy Zsófi szerint a szüleitől örökölt számítógép asztal nem illik a hálószobához. A gardróbba lett száműzve szegény és ezzel megvalósult az eredeti terv.
A következő honlapok már a ruhák társaságában fognak megszületni.
Amikor költöztünk ki a 13.-ból én minden bútorra ráragasztóztam a csavarjait. Az akasztós szekrényről a ragasztó éppen akkor engedett el, amikor a költöztetők futkároztak vele a teherautóhoz. A ragasztó a csavarkészletet egyben tartotta (mint ma este kiderült csak majdnem 100 százalékosan) és én eltettem egy dobozba. Mutattam Zsófinak is, hogy mi történt és lelkére kötöttem, hogy ő is jegyezze meg melyikbe suvasztottam el a csavarokat. Ő éppen egy szomszéddal beszélgetett, mondta, hogy jó. Mindketten meg voltunk győződve, hogy emlékezni fogunk.
Ez nem így történt. Amikor a múlt héten a költöztetők átvitték a lapra szerelt bútort, akkor hiába keresgéltem a csavarjait sehol nem találtuk. Az volt csak a biztos, hogy valahol meglesznek. Napokig agyaltunk és a helyzet kezdett elkeserítő lenni, mert az új gardróbba ugyan örököltünk a sógornőmtől egy szekrénysort, de annak se ajtaja, se akasztós része, így erre a régi bútordarabra égető szükségünk volt.
Végül tegnap Zsófi kezébe akadt a csomag összeragasztózott csavar és megkönnyebbültünk.