Tatárpuszta – Dino Buzzati

Nagyon tetszett, bár a felétől már sejtettem a végét, a teljes hiábavalóságot, mégis megrázó volt ahogy az utolsó két fejezetben kiteljesedik az eltékozolt élet.

Elképesztő, hogy milyen alapossággal veszik el a lényegtelen részletekben, a környezet leírásában, a fények megfigyelésében és mennyire nem foglalkozik a szereplők, az Erőd legénységével. Sose tudjuk meg, hogy az ellenség végül megérkezett-e, ahogy Drogo sem. Nem kapjuk meg mi sem a jutalmunkat, de mi legalább letehetjük a kötetet, esetemben a fejhallgatót és megrázhatjuk magunkat.

Az elmúlt időszakban a legnagyobb olvasmányélményem volt. Kifejezetten ajánlom!