Szagok vs illatok
Indul valami alattomos illatdömpinggel, ami olyan intenzív, hogy esélytelen vagyok bármit kiérezni belőle, de ennek a csillapultával mindig ugyanaz jön, enyhe alkoholos aroma, és kicsit száraz kesernyés íz a szájban.
Valószínűleg elég vacak lehet a szaglásom, jöttem rá ma délután. A buszmegállóban egy idősebb, jól szituált hölggyel várakoztam. Olvasás közben, mikor jött egy szellő, mindig megcsapott a kölnije illata.
Illatot írok, de csak tiszteletből teszem, mert ritkamód utálom az ilyen pacsulikat, nekem ezek inkább szagok. Számomra teljesen mindegy milyen márka, milyen aroma, az az igazság, hogy sosem éreztem a különbséget. Indul valami alattomos illatdömpinggel, ami olyan intenzív, hogy esélytelen vagyok bármit kiérezni belőle, de ennek a csillapultával mindig ugyanaz jön, enyhe alkoholos aroma, és kicsit száraz kesernyés íz a szájban.
Utálom. Ha hosszan kell szagolnom mindig fejfájást kapok.
A buszon egy sorral messzebb ültem le, de leszállásnál megint megcsapott a parfüm illat. Hazafelé ezen töprengve azon csudálkoztam, hogy az ellenérzés a mesterséges szagok/illatok mindegyikére igaz nálam. A gyárak jellegzetes szaga, a tömény műanyag és sorolhatnám tovább, mind ugyanúgy zavar, mint a kölniaurás nő.
És közben semmi bajom a természetes szagokkal. Még a büdössel is megbírkózom általában, bár néha felkavarja a gyomromat. Az embereknek van saját szaguk, amivel általában nincs is baj, bár van akinek már a „szagát sem bírom”. A feleségem, a gyerkőcök bőrének illatát kifejezetten szeretem, de az utóbbiaknál utálom mikor idegenek összepuszilgatják őket és a parfümjük a bőrükre kerül.
Szóval a kölni nem az esetem, ennyit akartam mondani.