Eljutottunk arra a szintre, amikor bunkónak lenni nem ciki
A félműveltség másrészről a szülők felelőssége.
A gyerekeink érdeklődését a művészet és a kultúra iránt közösen kell, kéne, felkeltenie a szülőknek és az iskolának. Ha valamelyik láb hiányzik, az már egy csapás, de a másikra még lehet támaszkodni. Ahogy én elnézem az embereket, akikkel nap, mint nap találkozom nem csak a közoktatás hiányzik. Tisztelet az egyre szűkülő kivételnek, de milyen példát mutatunk a gyerekeinknek? Hány könyvet olvas el egy átlagember egy évben? És ha, akkor milyet? Milyen szórakozást, milyen kulturális mintákat látnak a gyerekek? Igen, a félműveltség még a jobbik eset.
Lehetne vajon tenni a helyzet javításáért? Néha attól tartok, hogy egy olyan spirálba kerültünk, ami egyre mélyebbre visz, az egyre érdektelenebb, művészetre és műveltségre egyre kevésbé fogékony tömeg és a korrekcióra képtelen, impotens társadalom örvényébe.
Vagy az is lehet, hogy szimplán pesszimista vagyok és mindig volt egy csomó hülye meg egy szűkebb értelmiségi réteg. Te mit gondolsz?