Indul a hét(fő)!

Még májusban hőbörögtem egy újság hirdetés miatt, finoman fogalmazva eltért a véleményem a főnökségétől. A hirdetés most jelent meg nyomtatásban, és reggel az asztalomon találtam, vádlón kinyitva az aktuális oldalnál. Körbetelefonáltam, hogy most ez micsoda. Kiderült, metakommunikative arról érdeklődnek a kollégák, hogy a következő számban is ez a hirdetés fog-e futni.

Mondtam, hogy ha rajtam áll: igen. Ezek után szépen megkértek, hogy beszéljek a főnökömmel a dologról. Ő nem volt maradéktalanul elégedett a munkával, felhozott 4-8 sornyi kifogást. Én hagytam, hadd szóljon, aztán feltettem a nagy kérdést, hogy csináljam-e újra. Megkérdezte az én véleményemet. Nem kerteltem, mondtam, hogy nekem egyáltalán nem tetszik, és emlékeztettem, hogy májusban erről veszekedtünk is. Válasz helyett kaptam fél órát, hogy újra készítsem. Erre közöltem, hogy Ő is tudja, hogy ez esélytelen, ne vicceljünk, ez egy több órás meló – már ha jót akarunk készíteni.

Végül az a döntés született, hogy akkor maradjon ez. A szar kapott még egy pofont.