Tényleg eltűntek a különlegesen jó fagyizók?

Pár éve írtam egy elég kesergő blogot arról, hogy gyerekkorom kedvenc fagyizója, a bélatelepi Nosztalgia már nem a régi. Az eltelt több, mint két év alatt azonban rájöttem, hogy nem jó irányból közelítettem meg a kérdést.

Ahogy a 2013-as blogból is látszik az én életemben kiemelt szerepe volt ennek a fagyizónak, nagyon mély kötődésem volt hozzá. Komolyan gondoltam egész gyerekkorom és fiatalkorom során, hogy ott kapni a világ legjobb fagyiját, de a legkülönösebbeket biztosan. Két éve a fagyizó hanyatlásának tartottam, hogy más intézmények hasonló, olykor jobb élményt nyújtottak, pedig ez tévedés, nem a Nosztalgia fagyizó lett rosszabb, csak nyílt egy csomó hasonló színvonalú cukrászda.

Most, hogy már hetek óta iszonyú meleg van sokszor nyalok el egy vagy két gombóc fagyit. A hét elején nem akartam elsétálni a Kosztolányi térig, hogy az igen olcsó (128 Ft/gombóc) és világbajnok ízű fagyiból vásároljak, így megálltam a Bocskai söröző fagyis pultjánál. (A Bocskai söröző konyhájáról is 2013-ban írtam.) Nos, az a fagyi, amit ott adtak újra emlékeket idézett fel bennem. Rájöttem, hogy gyerekkoromban ez az ízvilág, a vizes, poros, szörp jellegű jéggömb jelentette a fagylaltot. Jahn néni mesterművei úgy magasodtak föléjük, mint a Mount Everest.

Ha ma fagyizni mész, akkor jó eséllyel normális alapanyagból készült, krémes, ízes finomságot kapsz. Nem meglepő, ha vannak különleges, rendhagyó ízek is. Ez ma már nem csak a Nosztalgia fagyizó kiváltsága. Nem tudnám tíz ujjamon megszámolni azt a rengeteg cukrászdát, ahol az elmúlt pár évben kiváló fagylaltot ettünk. Viszont egy intézmény van, ahol az ár évről évre nem, vagy csak alig változik, a fent már említett Kosztolányi Dezső téri fagyizó.

Szóval megkövetem a két éve megbántott fagyizót, jók voltatok mindig, csak a konkurencia is összekapta magát.

(Címlapkép: mindmegette.hu)